Bár film játékideje majdnem három és fél óra, de a látványvilág és a cselekmény annyira magával ragadott, hogy gyakorlatilag észre sem vettem, mennyire elszaladt az idő. Ha valamivel, akkor engem az ilyen precíz nyelvi formával meg lehet ragadni, egyszóval minden egyes jelenet szinte olyan, mintha egy műalkotás lenne. Nem lehet elmenni Adrien Brody alakítása mellett, így magyarként látva egy magyar karaktert megformálni, szerintem annyira közel került hozzá, amennyire csak lehetett, és szerintem ezt mi annyira nem is kifogásolhatjuk, már elve az odafigyelés és a "műgond" nagyon átérződik a színészi teljesítményen. Bármennyire is úgy éreztem, hogy a teljes történet valahol nyomasztó, a téma legalább annyira aktuális, hogy akár azzal manapság sokan tudnak majd azonosulni. Talán ez a legkeményebb benne, és ez az ami nagyon szíven tudja ütni az embert. Kétségtelen, hogy Corbet egy monumentális filmet tett le ezzel az asztalra, mait remélhetőleg nem fogunk hamar elfelejteni, már csak pusztán amiatt sem, mert épp egy aktuális Oscar-jelölt filmről volt szó, hanem épp évek múltán is elő lehet majd venni, újranézni, csak remélhetőleg már nem lesz annyira "fájó" megnézni, és már kordokumentumként tudunk rátekinteni. Persze ez csak elmélet a részemről.
Bár film játékideje majdnem három és fél óra, de a látványvilág és a cselekmény annyira magával ragadott, hogy gyakorlatilag észre sem vettem, mennyire elszaladt az idő. Ha valamivel, akkor engem az ilyen precíz nyelvi formával meg lehet ragadni, egyszóval minden egyes jelenet szinte olyan, mintha egy műalkotás lenne. Nem lehet elmenni Adrien Brody alakítása mellett, így magyarként látva egy magyar karaktert megformálni, szerintem annyira közel került hozzá, amennyire csak lehetett, és szerintem ezt mi annyira nem is kifogásolhatjuk, már elve az odafigyelés és a "műgond" nagyon átérződik a színészi teljesítményen. Bármennyire is úgy éreztem, hogy a teljes történet valahol nyomasztó, a téma legalább annyira aktuális, hogy akár azzal manapság sokan tudnak majd azonosulni. Talán ez a legkeményebb benne, és ez az ami nagyon szíven tudja ütni az embert. Kétségtelen, hogy Corbet egy monumentális filmet tett le ezzel az asztalra, mait remélhetőleg nem fogunk hamar elfelejteni, már csak pusztán amiatt sem, mert épp egy aktuális Oscar-jelölt filmről volt szó, hanem épp évek múltán is elő lehet majd venni, újranézni, csak remélhetőleg már nem lesz annyira "fájó" megnézni, és már kordokumentumként tudunk rátekinteni. Persze ez csak elmélet a részemről.