Viszonylag kevés az olyan horror, ami megállná a helyét ijesztegetés nélkül is, a zsáner elemei nélkül, mint rendes film. Színészi játék, forgatókönyv, zene, rendezés, operatőri munka, feszültségkeltés – ritka, hogy rendben legyen egy átlagos horrorfilm esetében. A Fegyverek ilyen. Minden a helyén van, minden jól tervezett és kivitelezett. Ennek ellenére biztos, hogy megosztó film lesz még a műfaj kedvelői számára is. Gyanítom, azoknak fog tetszeni, akik a Barbárt is kajálták. Sok hasonlóság van a kettő között, de a Fegyverek sokkal kiforrottabb, profibb munka lett. Nem mondom különösen félelmetesnek, sőt, egyfajta furcsa humora is van a filmnek, amin gyakran hangosan röhögött az egész mozi. Nem szokványos, jól megszokott horror: nem hirtelen hanghatásokra arcba ugró démonokkal operál. Folyamatos viszont a feszültség, és ahogy göngyölödik fel a rejtély, vele együtt a cselekmény is egyre nyugtalanítóbbá válik. Nem lineáris a narratíva sem, rettentő jól áll a filmnek a külön nézőpontokból bemutatott történet. Sok az olyan jelenet, ami feleslegesnek tűnhet, mégis kellenek ezek, hogy kellően feszült legyen a film, és minden a helyére álljon. Számomra az év legjobban sikerült alkotása, a rendezőre ezentúl kiemelten figyelni fogok. Kiváncsi vagyok, milyen lesz a Fegyverek fogadtatása, a jelenlegi magas pontszámok várhatóan csökkenni fognak, ahogy terjed a nézők között.
Viszonylag kevés az olyan horror, ami megállná a helyét ijesztegetés nélkül is, a zsáner elemei nélkül, mint rendes film. Színészi játék, forgatókönyv, zene, rendezés, operatőri munka, feszültségkeltés – ritka, hogy rendben legyen egy átlagos horrorfilm esetében. A Fegyverek ilyen. Minden a helyén van, minden jól tervezett és kivitelezett. Ennek ellenére biztos, hogy megosztó film lesz még a műfaj kedvelői számára is. Gyanítom, azoknak fog tetszeni, akik a Barbárt is kajálták. Sok hasonlóság van a kettő között, de a Fegyverek sokkal kiforrottabb, profibb munka lett. Nem mondom különösen félelmetesnek, sőt, egyfajta furcsa humora is van a filmnek, amin gyakran hangosan röhögött az egész mozi. Nem szokványos, jól megszokott horror: nem hirtelen hanghatásokra arcba ugró démonokkal operál. Folyamatos viszont a feszültség, és ahogy göngyölödik fel a rejtély, vele együtt a cselekmény is egyre nyugtalanítóbbá válik. Nem lineáris a narratíva sem, rettentő jól áll a filmnek a külön nézőpontokból bemutatott történet. Sok az olyan jelenet, ami feleslegesnek tűnhet, mégis kellenek ezek, hogy kellően feszült legyen a film, és minden a helyére álljon. Számomra az év legjobban sikerült alkotása, a rendezőre ezentúl kiemelten figyelni fogok. Kiváncsi vagyok, milyen lesz a Fegyverek fogadtatása, a jelenlegi magas pontszámok várhatóan csökkenni fognak, ahogy terjed a nézők között.