Az Én és a Walter fiúk első évada kedves, aranyos, szerethető karakterekkel és érthető belső vívódásokkal hozta el azt a tipikus, könnyed sorozatos hangulatot, amit jó volt követni. A második évad viszont sajnos szinte semmi újat nem tett hozzá a történethez – mintha az alkotók biztonsági játékot játszottak volna, és egyszerűen lemásolták volna az első évad konfliktusait. Jackie továbbra is két fiú között őrlődik, de megint ahhoz kerül közel, akitől valójában távolságot akart tartani. Közben Cole szerelmet vall neki, és gyakorlatilag az évad eleje óta együtt lehettek volna – de valamiért mégsem történt meg. Nathan szála különösen csalódást keltő lett: az első évadban még egy szerethető, útkereső fiú volt, most viszont mindent feladott, és Skylerrel olyan módon bánt el, amit senki nem érdemelne. Will pedig ugyanúgy problémázik mindenen, mint korábban, de tényleges tettek nélkül. Az évad konfliktusai jönnek-mennek, de súlytalanok, nem hagynak nyomot, és nem igazán mozgatják előre a történetet. Az egyetlen valódi izgalmat a cliffhanger hozta a fináléban – ami szinte kár, mert addigra a nézőnek már nehéz újra lelkesedni. Összességében a második évad nem tudott felnőni az elsőhöz: nem volt friss, nem volt bátor, és nem tudta elhitetni, hogy szükség van rá.
Az Én és a Walter fiúk első évada kedves, aranyos, szerethető karakterekkel és érthető belső vívódásokkal hozta el azt a tipikus, könnyed sorozatos hangulatot, amit jó volt követni. A második évad viszont sajnos szinte semmi újat nem tett hozzá a történethez – mintha az alkotók biztonsági játékot játszottak volna, és egyszerűen lemásolták volna az első évad konfliktusait. Jackie továbbra is két fiú között őrlődik, de megint ahhoz kerül közel, akitől valójában távolságot akart tartani. Közben Cole szerelmet vall neki, és gyakorlatilag az évad eleje óta együtt lehettek volna – de valamiért mégsem történt meg. Nathan szála különösen csalódást keltő lett: az első évadban még egy szerethető, útkereső fiú volt, most viszont mindent feladott, és Skylerrel olyan módon bánt el, amit senki nem érdemelne. Will pedig ugyanúgy problémázik mindenen, mint korábban, de tényleges tettek nélkül. Az évad konfliktusai jönnek-mennek, de súlytalanok, nem hagynak nyomot, és nem igazán mozgatják előre a történetet. Az egyetlen valódi izgalmat a cliffhanger hozta a fináléban – ami szinte kár, mert addigra a nézőnek már nehéz újra lelkesedni. Összességében a második évad nem tudott felnőni az elsőhöz: nem volt friss, nem volt bátor, és nem tudta elhitetni, hogy szükség van rá.