Művészi, szürreális szemszögből, a színekkel összemosva mutatja meg két fiatal saját magában elnyomva azt a fajta "nemi változást", mely már ugyan nyilvánosan is elfogadott, mégis szerintem ez egy örök szorongást, bezártságot, kirekesztést, magányt okoz "hordozóinak".
Az identitás (férfi, nő) közötti átmenetet számomra a lila szín képviselte, ami már se nem férfi, de még női sem, és fordítva... a lila (lásd: hálózsák, pulóver, füst).
De lehet, én látom rosszul... Időben, dimenziókban, "lányos horrorisztikus sorozatba" ugrálva a sérült lelkek egymásba kapaszkodva próbálják megélni életüket.
Művészi, szürreális szemszögből, a színekkel összemosva mutatja meg két fiatal saját magában elnyomva azt a fajta "nemi változást", mely már ugyan nyilvánosan is elfogadott, mégis szerintem ez egy örök szorongást, bezártságot, kirekesztést, magányt okoz "hordozóinak". Az identitás (férfi, nő) közötti átmenetet számomra a lila szín képviselte, ami már se nem férfi, de még női sem, és fordítva... a lila (lásd: hálózsák, pulóver, füst). De lehet, én látom rosszul... Időben, dimenziókban, "lányos horrorisztikus sorozatba" ugrálva a sérült lelkek egymásba kapaszkodva próbálják megélni életüket.