Az Átkozott boszorkák 2. nálam valahol félúton van az „Úristen, ezt imádom!” és a „Jó, ezt most tényleg láttam?” között. Már az első percekben olyan érzésem volt, mintha valaki fogta volna a boszorkányságot, a családi drámát, egy adag romantikát és egy egész üveg rózsaszín csillámot, majd mindezt beledobta volna egy üstbe. És meglepő módon működik. Ami nekem nagyon bejött, az a hangulata. Van benne valami sötéten meseszerű, mégis nőies és játékos. Sally és Gillian visszatérése pedig olyan, mintha két régi ismerős egyszer csak besétálna az ajtón, és öt perc alatt újra káoszt csinálna az életedben. Néhol túltolja a varázslatos cukormázat, és vannak részek, ahol a történet inkább csillog, mint halad. De valahogy mégsem tudtam igazán haragudni rá. Ez nem az a film, amit azért nézel, hogy mindent logikusan megfejts. Inkább felveszed hozzá a legcsajosabb pizsamádat, bekuckózol, és hagyod, hogy elvarázsoljon.
#csajoshétvége
Az Átkozott boszorkák 2. nálam valahol félúton van az „Úristen, ezt imádom!” és a „Jó, ezt most tényleg láttam?” között. Már az első percekben olyan érzésem volt, mintha valaki fogta volna a boszorkányságot, a családi drámát, egy adag romantikát és egy egész üveg rózsaszín csillámot, majd mindezt beledobta volna egy üstbe. És meglepő módon működik. Ami nekem nagyon bejött, az a hangulata. Van benne valami sötéten meseszerű, mégis nőies és játékos. Sally és Gillian visszatérése pedig olyan, mintha két régi ismerős egyszer csak besétálna az ajtón, és öt perc alatt újra káoszt csinálna az életedben. Néhol túltolja a varázslatos cukormázat, és vannak részek, ahol a történet inkább csillog, mint halad. De valahogy mégsem tudtam igazán haragudni rá. Ez nem az a film, amit azért nézel, hogy mindent logikusan megfejts. Inkább felveszed hozzá a legcsajosabb pizsamádat, bekuckózol, és hagyod, hogy elvarázsoljon. #csajoshétvége