Egy ókortörténész számára nincs nagyobb öröm, mint azt látni, hogy kutatásának és munkájának tárgyai - például az ókor legismertebb eposza és nyugati civilizációnk egyik meghatározó szövege - újra a közbeszéd részévé válnak, és milliókat, tízmilliókat mozgatnak meg. Ezt a világ összes ókortudományi tanszékének ki kell használni; óriási alkalom az ókor népszerűsítésére. A filmről: a zene zseniális, alighanem Ludwig Göransson negyedik Oscarja is befut. Matt Damon jól játszik, bár néha száraz, érzelemmentes, bár Odüsszeusz racionalitásához illő karakter. Néha elérzékenyül, megnyílik, és akkor önkereső útjának újabb fejezetei nyílnak meg. Vannak egészen lenyűgöző jelenetei, például a Penelopéval való párbeszéde a film végén. Vizuálisan a film monumentális, eposzi. A híresztelésekkel ellentétben a woke-vonal minimális, néhány perces, elenyésző. A film jól rámutat az Odüsszeia többsíkú, több narratív vonalon zajló szerkezetére, és csodaszépen mutatja be az ókori és a mai - egyszóval az egyetemes ember - vívódását: a felelősség, a társaink, embertársaink iránti felelősség, a háború nyomása és hatása, az önkeresés útja, az apakeresés útja, a férjkeresés útja, hűség, bosszú és a görög erények, a hírnév, a vendégfogadás és a bátorság kérdését. Homérosz örök, és ez a film szerintem hozzátett, hogy az is maradjon a XXI. század végéig.
Egy ókortörténész számára nincs nagyobb öröm, mint azt látni, hogy kutatásának és munkájának tárgyai - például az ókor legismertebb eposza és nyugati civilizációnk egyik meghatározó szövege - újra a közbeszéd részévé válnak, és milliókat, tízmilliókat mozgatnak meg. Ezt a világ összes ókortudományi tanszékének ki kell használni; óriási alkalom az ókor népszerűsítésére. A filmről: a zene zseniális, alighanem Ludwig Göransson negyedik Oscarja is befut. Matt Damon jól játszik, bár néha száraz, érzelemmentes, bár Odüsszeusz racionalitásához illő karakter. Néha elérzékenyül, megnyílik, és akkor önkereső útjának újabb fejezetei nyílnak meg. Vannak egészen lenyűgöző jelenetei, például a Penelopéval való párbeszéde a film végén. Vizuálisan a film monumentális, eposzi. A híresztelésekkel ellentétben a woke-vonal minimális, néhány perces, elenyésző. A film jól rámutat az Odüsszeia többsíkú, több narratív vonalon zajló szerkezetére, és csodaszépen mutatja be az ókori és a mai - egyszóval az egyetemes ember - vívódását: a felelősség, a társaink, embertársaink iránti felelősség, a háború nyomása és hatása, az önkeresés útja, az apakeresés útja, a férjkeresés útja, hűség, bosszú és a görög erények, a hírnév, a vendégfogadás és a bátorság kérdését. Homérosz örök, és ez a film szerintem hozzátett, hogy az is maradjon a XXI. század végéig.