Na, ez a film nálam nagyon betalált! Nem egyszerűen egy újabb képregényes horrort kaptam, hanem egy meglepően erős, sötét és emberi történetet, amely sokkal mélyebbre megy, mint azt elsőre vártam.
Ami igazán megfogott, az Matt Hagen tragédiája. Egy ember, aki mindent elveszíthet, ami addig meghatározta, és kétségbeesetten kapaszkodik abba, hogy visszakaphassa régi önmagát. Miközben a teste egyre félelmetesebbé válik, a történet folyamatosan azt feszegeti, hogy vajon tényleg a külsőnk tesz minket emberré? Vagy sokkal inkább az, ami odabent marad?
A testhorror részei helyenként egészen brutálisak, de számomra nem az undor vagy a sokkolás volt a lényeg, hanem az a fokozatos leépülés, amit lelkileg is végig lehet követni. Különösen tetszett, hogy a film nem engedi, hogy egyszerűen csak egy szörnyet lássunk a főszereplőben. Ott van mögötte egy ember, a vágyaival, a félelmeivel és a kétségbeesésével.
Nagyon működött nálam a hangulata, a feszültsége és az egész történet mögötti gondolatvilág. Ritka, amikor egy horror után nemcsak a látott képek maradnak meg, hanem maga az emberi történet is.
Nekem ez bizony telitalálat volt! Mert néha a legijesztőbb átalakulás nem az, amit a tükörben látunk, hanem az, amivé közben belül válunk.
#premiervadasz
Na, ez a film nálam nagyon betalált! Nem egyszerűen egy újabb képregényes horrort kaptam, hanem egy meglepően erős, sötét és emberi történetet, amely sokkal mélyebbre megy, mint azt elsőre vártam.
Ami igazán megfogott, az Matt Hagen tragédiája. Egy ember, aki mindent elveszíthet, ami addig meghatározta, és kétségbeesetten kapaszkodik abba, hogy visszakaphassa régi önmagát. Miközben a teste egyre félelmetesebbé válik, a történet folyamatosan azt feszegeti, hogy vajon tényleg a külsőnk tesz minket emberré? Vagy sokkal inkább az, ami odabent marad?
A testhorror részei helyenként egészen brutálisak, de számomra nem az undor vagy a sokkolás volt a lényeg, hanem az a fokozatos leépülés, amit lelkileg is végig lehet követni. Különösen tetszett, hogy a film nem engedi, hogy egyszerűen csak egy szörnyet lássunk a főszereplőben. Ott van mögötte egy ember, a vágyaival, a félelmeivel és a kétségbeesésével.
Nagyon működött nálam a hangulata, a feszültsége és az egész történet mögötti gondolatvilág. Ritka, amikor egy horror után nemcsak a látott képek maradnak meg, hanem maga az emberi történet is.
Nekem ez bizony telitalálat volt! Mert néha a legijesztőbb átalakulás nem az, amit a tükörben látunk, hanem az, amivé közben belül válunk.
#premiervadasz