A Csendes éj, véres éj igazi felüdülés volt. Olyan érzésem volt közben, mintha nem is egy 2025-ös filmet néznék, hanem visszarepültünk volna abba az időszakba, amikor a filmek még nem féltek mindent beletenni, amit csak akartak. Amikor nem volt túlgondolva, nem volt visszafogva, és nem kellett minden sarkot lekerekíteni. A történet szépen, lassan áll össze, az információk fokozatosan csöpögnek, miközben már az elejétől gondolkodásra késztet: „oké, ebből vajon mi fog kisülni?” Folyamatosan gyártottam a saját teóriáimat, amik újra és újra frissültek. és a legjobb az egészben, hogy a film végül teljesen más irányba ment. Mégsem éreztem átverve magam, mert mindez logikusan, következetesen volt felépítve. A főszereplő kifejezetten zseniális: tökéletesen hozza azt a karaktert, akiről elsőre nem feltételeznéd, hogy ilyen dolgokra képes. Pont ettől válik igazán nyugtalanítóvá. Pam karaktere pedig kellően elborult, határozottan emlékezetes, pont annyira tolja túl, amennyire kell. Összességében a Csendes éj, véres éj minden elemében működik: merész, beteges, mégis szórakoztató. Olyan, mintha egy sötétebb, elborultabb Venom-filmet néznénk karácsonyi köntösben. Nem akar többnek látszani, mint ami, de azt nagyon magabiztosan hozza. Egy kellemesen beteg, vérrel fűszerezett ünnepi meglepetés.
A Csendes éj, véres éj igazi felüdülés volt. Olyan érzésem volt közben, mintha nem is egy 2025-ös filmet néznék, hanem visszarepültünk volna abba az időszakba, amikor a filmek még nem féltek mindent beletenni, amit csak akartak. Amikor nem volt túlgondolva, nem volt visszafogva, és nem kellett minden sarkot lekerekíteni. A történet szépen, lassan áll össze, az információk fokozatosan csöpögnek, miközben már az elejétől gondolkodásra késztet: „oké, ebből vajon mi fog kisülni?” Folyamatosan gyártottam a saját teóriáimat, amik újra és újra frissültek. és a legjobb az egészben, hogy a film végül teljesen más irányba ment. Mégsem éreztem átverve magam, mert mindez logikusan, következetesen volt felépítve. A főszereplő kifejezetten zseniális: tökéletesen hozza azt a karaktert, akiről elsőre nem feltételeznéd, hogy ilyen dolgokra képes. Pont ettől válik igazán nyugtalanítóvá. Pam karaktere pedig kellően elborult, határozottan emlékezetes, pont annyira tolja túl, amennyire kell. Összességében a Csendes éj, véres éj minden elemében működik: merész, beteges, mégis szórakoztató. Olyan, mintha egy sötétebb, elborultabb Venom-filmet néznénk karácsonyi köntösben. Nem akar többnek látszani, mint ami, de azt nagyon magabiztosan hozza. Egy kellemesen beteg, vérrel fűszerezett ünnepi meglepetés.
#ősiösztön