A nyomorultak Victor Hugo felbecsülhetetlen értékű műremeke, minden idők egyik legolvasottabb és legnagyobb hatással bíró regénye. Felbecsülhetetlen korrajz a napóleoni háborúk után tántorgó Franciaországról, felbecsülhetetlen, szívszaggató értekezés sorsokról, erkölcsről, bűnről, feloldozásról, szeretetről, emberségről és szenvedésről. A világirodalom e gyöngyszeme számtalan adaptációt ihletett, többek között 1985-ben egy Brodway musicalt. A nagy sikerű darabnak köszönhetően a történet ismét hódító útjára indult, és ebben a formában is meghódította a világot. Ebből a musical alapból pedig 2012-ben Tom Hooper, az Oscar-díjas brit rendező készített egy nagyszabású mozifilmet, javarészt szintén Oscar-díjas, hollywoodi színészek közreműködésével.
A film érdekessége, hogy néhány mondatot leszámítva nem tartalmaz prózai szöveget, a teljes cselekményt és mondanivalót dalokban adja át. Ezért Hooper a történések minél hűbb érzékeltetésére mellbevágóan valósághű, mégis művészien gyönyörű képekkel dolgozik. A rendező „beszélő eszköztárában” szerepelnek még a nagyszerű vágások és a szereplők érzéseit a lehető legnaturalisztikusabban megragadó operatőri munka, valamint a végletekig korhű díszletek, jelmezek, sőt a fényelési beállítások és színárnyalatok is.
Azon kevés adaptációk egyike, melyeknek sikerült visszaadni az eredeti mű lényegét; egyszerre hitelesen ábrázolja a nyomor, az üldözöttség, a kirekesztettség és a korabeli Párizs utcáinak minden szennyét, ugyanakkor a mocsok és kín mögött lévő lelki-erkölcsi tisztaságot, a szeretet, a szerelem erejét, a remény éltető mivoltát, a forradalmi eszmékből táplálkozó bátorságot, önfeláldozást, a társadalom újjászervezését, a változás, az újrakezdés igényét, a küzdelmet egy jobb világért.
A felénekelt dalok megrendítően gyönyörűek, meglepő, hogy az ezidáig csak színészi kvalitásukról ismert sztárok mennyire jól énekelnek, és milyen természetességgel fonják össze alakításukat az énekléssel. Gyakorlatilag a teljes szereplőgárda teli találat volt a maga szerepére. Jean Valjean, mint az ártatlanság szimbóluma egy becstelen világban, eszményi karakter Hugh Jackman érett és mesteri alakításában. Végig hiteles és őszinte. Anne Hathaway elképesztő Fantine szerepében, az énekhangja pedig lenyűgözően szép. Javert szerepében Russel Crowe látható, aki remekel a karakter zord és meghasonlott, szenvedő oldalának megjelenítésében is. A dalokat pedig mintha egyenesen neki írták volna, elképesztő, hogy eddig nem is tudtuk, milyen jól énekel.
Helena Bonham Carter és Sacha Baron Cohen nagyszerű páros, és bravúrosan hozzák a kapzsi Thénardier házaspárt, akiknek a film csekély mennyiségű derűs jelenetei köszönhetők. Éneklés terén talán egyedül Eddie Redmayne esetében rezgett a léc, de ez elhanyagolható, olyan nagyszerűen játszotta Marius Pontmercy szerepét. Színészi játék terén egyedül a Cosette-et alakító Amanda Seyfried volt némileg gyengébb.
Összességében megpendítette bennem ugyanazokat a húrokat, mint amiket a regény olvasása is megpendített, ugyanaz az eszelős zsenialitás köszönt vissza, így számomra ez a szívet tépő, mégis felemelő musical is bevonult az örök klasszikusok sorába.
81 A nyomorultak (2012)
dráma | háborús | musical | romantikus | történelmi
SkyShowtime (2023.02.14.)
A szívszaggató, romantikus és heroikus Victor Hugo történet visszatért a filmvászonra. Szerelem, szenvedély, álmok, áldozat és megváltás – az emberi lélek túlélésének... több»
Szereplők: Hugh Jackman, Anne Hathaway, Russell Crowe, Helena Bonham Carter, Amanda Seyfried
