Az Egykutya számomra hatalmas csalódás volt. Deák Kristóf neve miatt valami friss, eredeti, érzelmileg megfogó magyar filmet vártam, ehelyett kaptam másfél órányi lehangoló, vontatott beszélgetést, ami inkább érződött színházi próbának, mint valódi mozifilmnek. Az egész történet egy lakásban játszódik, ahol néhány ember beszélget, de sajnos sem a dialógusok, sem a karakterek nem tudtak annyira érdekelni, hogy lekössék a figyelmemet. A film hangulata végig nyomasztó, és nem az a jó értelemben vett drámai feszültség, hanem az a fajta, amitől az ember csak azt érzi, hogy bárcsak vége lenne már. Tisztelem, hogy próbált mély témákat boncolgatni , a múlt, barátság, megbánás, kiüresedett életek, de ez a kivitelezés egyszerűen nem működött. A magyar társadalom szerintem most pont nem ilyen depresszív filmekre vágyik, annyi gond és feszültség van amúgy is a mindennapokban, hogy a mozi inkább menedék kéne legyen, nem pedig újabb lelki teher. Hiányzik belőle minden könnyedség, humor vagy valódi érzelmi csúcspont. Őszintén, jobb lenne, ha a magyar filmesek inkább visszatérnének a vígjátékhoz vagy az élettel teli történetekhez, mert az Egykutya túl komor, túl statikus, és sajnos végtelenül unalmas film lett.
Az Egykutya számomra hatalmas csalódás volt. Deák Kristóf neve miatt valami friss, eredeti, érzelmileg megfogó magyar filmet vártam, ehelyett kaptam másfél órányi lehangoló, vontatott beszélgetést, ami inkább érződött színházi próbának, mint valódi mozifilmnek. Az egész történet egy lakásban játszódik, ahol néhány ember beszélget, de sajnos sem a dialógusok, sem a karakterek nem tudtak annyira érdekelni, hogy lekössék a figyelmemet. A film hangulata végig nyomasztó, és nem az a jó értelemben vett drámai feszültség, hanem az a fajta, amitől az ember csak azt érzi, hogy bárcsak vége lenne már. Tisztelem, hogy próbált mély témákat boncolgatni , a múlt, barátság, megbánás, kiüresedett életek, de ez a kivitelezés egyszerűen nem működött. A magyar társadalom szerintem most pont nem ilyen depresszív filmekre vágyik, annyi gond és feszültség van amúgy is a mindennapokban, hogy a mozi inkább menedék kéne legyen, nem pedig újabb lelki teher. Hiányzik belőle minden könnyedség, humor vagy valódi érzelmi csúcspont. Őszintén, jobb lenne, ha a magyar filmesek inkább visszatérnének a vígjátékhoz vagy az élettel teli történetekhez, mert az Egykutya túl komor, túl statikus, és sajnos végtelenül unalmas film lett.