Magyar valóság tükre, amit nem akarunk nézni Az Egykutya számomra hatalmas csalódás volt. Deák Kristóf neve miatt valami friss, eredeti, érzelmileg megfogó magyar filmet vártam, ehelyett kaptam másfél órányi lehangoló, vontatott beszélgetést, ami inkább érződött színházi próbának, mint valódi mozifilmnek. Az egész történet egy lakásban játszódik, ahol néhány ember beszélget, de sajnos sem a dialógusok, sem a karakterek nem tudtak annyira érdekelni, hogy lekössék a figyelmemet. A film hangulata végig nyomasztó, és nem az a jó értelemben vett drámai feszültség, hanem az a fajta, amitől az ember csak azt érzi, hogy bárcsak vége lenne már. Tisztelem, hogy próbált mély témákat boncolgatni , a múlt, barátság, megbánás, kiüresedett életek, de... több»
Egy senki, aki odaver! A Senki 2 tipikusan az a film, amit ha haverokkal nézel meg, utána mindenki úgy érzi, mintha hirtelen neki is lenne kedve szétszedni egy fél maffiát. Odenkirk karaktere zseniális, első ránézésre egy unalmas családapa, de ha beindul, nincs az az ember, aki megállítsa. A bunyók brutálisak, és pont ettől jók. Nincs sok cicózás, ököl, fegyver, vér és kész. Nem is akar többnek látszani, csak odaver, és ez nekem tetszik. Van benne humor is, ami jólesik két zúzás között, de azért a film lelke egyértelműen az, hogy a főhős bárkivel szembenéz, ha kell. Nekem külön bejött, hogy nem egy tipikus izomkolosszus akcióhős van a vásznon, hanem egy átlagos kinézetű fickó, aki viszont úgy küzd, mintha az egész... több»
Látványos kezdet, mélyebb folytatásért kiált Őszintén szólva én úgy ültem be erre a filmre, hogy túl sokat nem tudtam a Fantasztikus 4-esről, csak annyit, hogy valami szuper képességű csapat. Ennek ellenére egész jól szórakoztam. A film könnyen követhető volt, még akkor is, ha valaki teljesen új ebben a világban. A karakterek között volt némi feszültség és humor is, ami nekem sokat segített abban, hogy ne csak négy szuper emberként tekintsek rájuk, hanem emberekként is. A látványos jelenetek tetszettek, főleg, amikor az egyik szuperhős testét jól kinyújtották, vagy amikor Sue láthatatlanná vált. Látványos jelenetek voltak, de nem voltak túlzásba víve. Ami viszont picit zavart, hogy a film eleje lassan indult, és csak a végére kezdtem e... több»
53 Egykutya (2025)
Az Egykutya számomra hatalmas csalódás volt. Deák Kristóf neve miatt valami friss, eredeti, érzelmileg megfogó magyar filmet vártam, ehelyett kaptam másfél órányi lehangoló, vontatott beszélgetést, ami inkább érződött színházi próbának, mint valódi mozifilmnek. Az egész történet egy lakásban játszódik, ahol néhány ember beszélget, de sajnos sem a dialógusok, sem a karakterek nem tudtak annyira érdekelni, hogy lekössék a figyelmemet. A film hangulata végig nyomasztó, és nem az a jó értelemben vett drámai feszültség, hanem az a fajta, amitől az ember csak azt érzi, hogy bárcsak vége lenne már. Tisztelem, hogy próbált mély témákat boncolgatni , a múlt, barátság, megbánás, kiüresedett életek, de... több»