jani

A Hail Mary-küldetés egy ritka sci-fi élmény. Egyszerre feszült túlélőtörténet és meglepően emberi karakterdráma. A történet elején a főhős teljes bizonytalanságban ébred, és ahogy vele együtt rakjuk össze a múlt eseményeit, a film (vagy inkább az alapjául szolgáló sztori) folyamatosan képes fenntartani a kíváncsiságot. Ami igazán kiemeli a tömegből, az a tudományos megközelítés. Nem csak díszletként használja a fizikát és biológiát, hanem a konfliktusok valódi mozgatórugóivá teszi. A hangulata különleges egyensúlyt teremt a humor és a feszültség között. A főszereplő nem klasszikus hős, inkább esendő, sokszor bizonytalan figura, akinek döntései mégis óriási súlyt kapnak. Ezáltal sokkal könny... több»

A Sikoly 7. nálam simán odatette magát. Ez nem az a rész, ami csak a nosztalgiából él; itt tényleg van tempó, feszültség és súly. Az első perctől érezni, hogy keményebb hangulatot céloztak meg, és ez baromira jót tett a filmnek. Nincsenek felesleges üresjáratok, a sztori halad előre, és amikor beindul, nem enged el. Ami külön tetszett, hogy a karakterek nem idióta döntéseket hoznak csak azért, hogy legyen kit levágni. Van bennük tartás, motiváció, és emiatt a konfliktusok is komolyabbnak hatnak. A gyilkossági jelenetek ütnek, kreatívak, és most tényleg nem finomkodtak. Ez lett az egyik legvéresebb rész az egész sorozatban, brutális közelharcok, nyers, testközeli támadások, amiknél nem csak e... több»

Sajnos a 28 évvel később - A csonttemplom számomra csalódás volt, és messze nem hozta azt az izgalmat, amire számítottam. Már az előző részben is tetszett a feszültség és az apokaliptikus hangulat, ezért nagyon vártam, hogy ez a folytatás még nagyobb erővel, új fordulatokkal és vérfagyasztó jelenetekkel lepjen meg. Ehhez képest a történet viszonylag lassan haladt, és sokszor unalmasnak éreztem a cselekményvezetést. A zombik és a fertőzöttek jelenléte nem volt elég fenyegető, a feszültség pedig gyakran hullámzott, így nem tudtam igazán belemerülni a filmbe. A színészek ugyan rendben voltak, Ralph Fiennes és Jack O’Connell igyekeztek kihozni a maximumot a karakterekből, de sajnos a történet és... több»

A Song Sung Blue számomra egy kifejezetten szívhez szóló filmélmény volt. Nem egy hangos, látványos zenés film, hanem inkább csendesebb, emberközeli történet, ami pont ettől működik igazán jól. Nagyon tetszett, hogy a film nem a hírnévről vagy a sikerről szól elsősorban, hanem két hétköznapi ember álmáról, akik a zene segítségével próbálnak kapaszkodót találni az életben. Ez szerintem sokkal hitelesebbé és átélhetőbbé teszi a történetet. Hugh Jackman és Kate Hudson párosa meglepően jól működik, érezhető köztük a kémia, és el lehet hinni róluk, hogy egy valódi házaspárt alakítanak. Az alakításuk nem túlzó, inkább természetes, ami jól illik a film hangulatához. A zene különösen fontos része a ... több»

Számomra igazi meglepetés volt. Nem túlzás azt mondani, hogy az utóbbi évek egyik legintenzívebb, legélvezetesebb akciófilmélményét kaptam meg vele. Már az első percekben teljesen magával ragadott a történet, a magányos főhős és a bosszúvágy keveréke azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Jorma Tommila alakítása tökéletesen hozza azt a hidegvérű, de emberi karaktert, akinek minden mozdulata és döntése súlyos következményekkel jár. A film véresebb, mint az átlag, de pont ez adja a hangulatát és az energiáját. A harcjelenetek zsigerien erősek, a fizikai akciók hitelesek és kellően brutálisak, de sosem válik öncélúvá a brutalitás. Minden ütésnek, minden akciónak súlya van. Külön tetszett, ahogy... több»