jani

Az Aki bújt 2: Jövök! számomra sokkal erősebb élményt nyújtott, mint az első rész. Már az alapötlet , a halálos játék és az őrült családi hagyomány is izgalmas volt az első filmben, de a folytatásban minden sokkal intenzívebbé vált. A történet feszes, a feszültség végig érezhető, és a humor is sokkal sötétebb, váratlanabb, ami végig fenntartja az érdeklődést. Nagyon tetszett, ahogy Grace és Faith kapcsolata kibontakozik: a húga mellé áll, és együtt kell szembenézniük nemcsak a halálos csapdákkal, hanem a rivális családokkal is. A karakterek dinamikája izgalmasabb, minden jelenetben érződik a versengés és az adrenalinszint emelkedése. A film ügyesen keveri a drámai és vicces pillanatokat. Van... több»

A Hail Mary-küldetés egy ritka sci-fi élmény. Egyszerre feszült túlélőtörténet és meglepően emberi karakterdráma. A történet elején a főhős teljes bizonytalanságban ébred, és ahogy vele együtt rakjuk össze a múlt eseményeit, a film (vagy inkább az alapjául szolgáló sztori) folyamatosan képes fenntartani a kíváncsiságot. Ami igazán kiemeli a tömegből, az a tudományos megközelítés. Nem csak díszletként használja a fizikát és biológiát, hanem a konfliktusok valódi mozgatórugóivá teszi. A hangulata különleges egyensúlyt teremt a humor és a feszültség között. A főszereplő nem klasszikus hős, inkább esendő, sokszor bizonytalan figura, akinek döntései mégis óriási súlyt kapnak. Ezáltal sokkal könny... több»

A Sikoly 7. nálam simán odatette magát. Ez nem az a rész, ami csak a nosztalgiából él; itt tényleg van tempó, feszültség és súly. Az első perctől érezni, hogy keményebb hangulatot céloztak meg, és ez baromira jót tett a filmnek. Nincsenek felesleges üresjáratok, a sztori halad előre, és amikor beindul, nem enged el. Ami külön tetszett, hogy a karakterek nem idióta döntéseket hoznak csak azért, hogy legyen kit levágni. Van bennük tartás, motiváció, és emiatt a konfliktusok is komolyabbnak hatnak. A gyilkossági jelenetek ütnek, kreatívak, és most tényleg nem finomkodtak. Ez lett az egyik legvéresebb rész az egész sorozatban, brutális közelharcok, nyers, testközeli támadások, amiknél nem csak e... több»

Sajnos a 28 évvel később - A csonttemplom számomra csalódás volt, és messze nem hozta azt az izgalmat, amire számítottam. Már az előző részben is tetszett a feszültség és az apokaliptikus hangulat, ezért nagyon vártam, hogy ez a folytatás még nagyobb erővel, új fordulatokkal és vérfagyasztó jelenetekkel lepjen meg. Ehhez képest a történet viszonylag lassan haladt, és sokszor unalmasnak éreztem a cselekményvezetést. A zombik és a fertőzöttek jelenléte nem volt elég fenyegető, a feszültség pedig gyakran hullámzott, így nem tudtam igazán belemerülni a filmbe. A színészek ugyan rendben voltak, Ralph Fiennes és Jack O’Connell igyekeztek kihozni a maximumot a karakterekből, de sajnos a történet és... több»

A Song Sung Blue számomra egy kifejezetten szívhez szóló filmélmény volt. Nem egy hangos, látványos zenés film, hanem inkább csendesebb, emberközeli történet, ami pont ettől működik igazán jól. Nagyon tetszett, hogy a film nem a hírnévről vagy a sikerről szól elsősorban, hanem két hétköznapi ember álmáról, akik a zene segítségével próbálnak kapaszkodót találni az életben. Ez szerintem sokkal hitelesebbé és átélhetőbbé teszi a történetet. Hugh Jackman és Kate Hudson párosa meglepően jól működik, érezhető köztük a kémia, és el lehet hinni róluk, hogy egy valódi házaspárt alakítanak. Az alakításuk nem túlzó, inkább természetes, ami jól illik a film hangulatához. A zene különösen fontos része a ... több»

Számomra igazi meglepetés volt. Nem túlzás azt mondani, hogy az utóbbi évek egyik legintenzívebb, legélvezetesebb akciófilmélményét kaptam meg vele. Már az első percekben teljesen magával ragadott a történet, a magányos főhős és a bosszúvágy keveréke azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Jorma Tommila alakítása tökéletesen hozza azt a hidegvérű, de emberi karaktert, akinek minden mozdulata és döntése súlyos következményekkel jár. A film véresebb, mint az átlag, de pont ez adja a hangulatát és az energiáját. A harcjelenetek zsigerien erősek, a fizikai akciók hitelesek és kellően brutálisak, de sosem válik öncélúvá a brutalitás. Minden ütésnek, minden akciónak súlya van. Külön tetszett, ahogy... több»

Magyar valóság tükre, amit nem akarunk nézni
Az Egykutya számomra hatalmas csalódás volt. Deák Kristóf neve miatt valami friss, eredeti, érzelmileg megfogó magyar filmet vártam, ehelyett kaptam másfél órányi lehangoló, vontatott beszélgetést, ami inkább érződött színházi próbának, mint valódi mozifilmnek. Az egész történet egy lakásban játszódik, ahol néhány ember beszélget, de sajnos sem a dialógusok, sem a karakterek nem tudtak annyira érdekelni, hogy lekössék a figyelmemet. A film hangulata végig nyomasztó, és nem az a jó értelemben vett drámai feszültség, hanem az a fajta, amitől az ember csak azt érzi, hogy bárcsak vége lenne már. Tisztelem, hogy próbált mély témákat boncolgatni , a múlt, barátság, megbánás, kiüresedett életek, de... több»

Egy senki, aki odaver!
A Senki 2 tipikusan az a film, amit ha haverokkal nézel meg, utána mindenki úgy érzi, mintha hirtelen neki is lenne kedve szétszedni egy fél maffiát. Odenkirk karaktere zseniális, első ránézésre egy unalmas családapa, de ha beindul, nincs az az ember, aki megállítsa. A bunyók brutálisak, és pont ettől jók. Nincs sok cicózás, ököl, fegyver, vér és kész. Nem is akar többnek látszani, csak odaver, és ez nekem tetszik. Van benne humor is, ami jólesik két zúzás között, de azért a film lelke egyértelműen az, hogy a főhős bárkivel szembenéz, ha kell. Nekem külön bejött, hogy nem egy tipikus izomkolosszus akcióhős van a vásznon, hanem egy átlagos kinézetű fickó, aki viszont úgy küzd, mintha az egész... több»

Látványos kezdet, mélyebb folytatásért kiált
Őszintén szólva én úgy ültem be erre a filmre, hogy túl sokat nem tudtam a Fantasztikus 4-esről, csak annyit, hogy valami szuper képességű csapat. Ennek ellenére egész jól szórakoztam. A film könnyen követhető volt, még akkor is, ha valaki teljesen új ebben a világban. A karakterek között volt némi feszültség és humor is, ami nekem sokat segített abban, hogy ne csak négy szuper emberként tekintsek rájuk, hanem emberekként is. A látványos jelenetek tetszettek, főleg, amikor az egyik szuperhős testét jól kinyújtották, vagy amikor Sue láthatatlanná vált. Látványos jelenetek voltak, de nem voltak túlzásba víve. Ami viszont picit zavart, hogy a film eleje lassan indult, és csak a végére kezdtem e... több»