Egy 70-es évekbeli filmről beszélünk, tehát ahhoz, hogy értékelni is tudjuk, egy kicsit vissza is kell szaladnunk az időben, ráadásul a film eredetileg még a keletkezésénél is régebbi időben játszódik, mert a 70-es évek Amerikája, akár vidéki élet, akár nem, biztos nem így nézett ki, na de ettől most elvonatkoztathatunk. Viszont azt figyelembe kell venni, hogy akkoriban a nőknek még nagyon más szerepe volt a társadalomban. És a film főleg inkább erre épül rá, illetve megmutatja, hogy bizony simán lehet csak érdekből is házasodni (ma is sokan tesznek így), másrészt meg a férj által bemutatásra kerül az is, hogy igazából minden konok jellem megváltozhat, mert bárhogy is legyen, a szeretet győz minden felett. Számomra kellemes film volt szerethető karakterekkel, bár az tény, hogy a westernhez nem sok köze volt, tehát aki azt várja el tőle, az inkább ne is nézze meg, inkább a megfelelő leírás a korabeli romantikus dráma. Egy percét se untam, vártam, mi fog történni a végére, és hát a végén nagyszerű volt az a kis csavar, mikor valójában a néző sem tudta már, hogy akkor most mennyi idő telt el, amíg a férj távol volt, és szerintem tökéletes lezárást kapott. Én mondjuk speciel nagyon szeretem az amerikai kultúrát, ezért engem különösen szórakoztatott a filmben hallható banjo dal, és egy-két jeleneten el is mosolyodtam. De ennél többet ne várjon senki!
Egy 70-es évekbeli filmről beszélünk, tehát ahhoz, hogy értékelni is tudjuk, egy kicsit vissza is kell szaladnunk az időben, ráadásul a film eredetileg még a keletkezésénél is régebbi időben játszódik, mert a 70-es évek Amerikája, akár vidéki élet, akár nem, biztos nem így nézett ki, na de ettől most elvonatkoztathatunk. Viszont azt figyelembe kell venni, hogy akkoriban a nőknek még nagyon más szerepe volt a társadalomban. És a film főleg inkább erre épül rá, illetve megmutatja, hogy bizony simán lehet csak érdekből is házasodni (ma is sokan tesznek így), másrészt meg a férj által bemutatásra kerül az is, hogy igazából minden konok jellem megváltozhat, mert bárhogy is legyen, a szeretet győz minden felett. Számomra kellemes film volt szerethető karakterekkel, bár az tény, hogy a westernhez nem sok köze volt, tehát aki azt várja el tőle, az inkább ne is nézze meg, inkább a megfelelő leírás a korabeli romantikus dráma. Egy percét se untam, vártam, mi fog történni a végére, és hát a végén nagyszerű volt az a kis csavar, mikor valójában a néző sem tudta már, hogy akkor most mennyi idő telt el, amíg a férj távol volt, és szerintem tökéletes lezárást kapott. Én mondjuk speciel nagyon szeretem az amerikai kultúrát, ezért engem különösen szórakoztatott a filmben hallható banjo dal, és egy-két jeleneten el is mosolyodtam. De ennél többet ne várjon senki!