Az írónő azért nem tud napirendre térni a gyilkosság felett, mert látta a gyilkos arcát, de mégis úgy érzi, senkit sem érdekel az igazság, nem veszik őt komolyan (ez utóbbi igaz is). Az írónő bosszújára ezért kerül sor, mert az írónő csak így tud rendbe jönni, meggyógyulni. A film izgalmas, kétségekkel teli, nem tudod eldönteni, kivel mi történt és történik valójában, a szereplők érzései valósak-e vagy sem, ártatlanok-e vagy sem, kinek lehet hinni, kinek nem, ami megtörtént, az tényleg megtörtént-e. Ezt a filmet „A beteg” megtekintése után kicsivel láttam, ezért volt egy kis déjá vu érzésem is a sorozat nézése alatt (az a film is tetszett), ahogy az írónő mentális állapotát mutatja be a film. Szeretem az európai filmeket, nemcsak azért, mert pont ugyanolyan izgalmasak (vagy inkább izgalmasabbak) tudnak lenni, mint az amerikai filmek, hanem mert a lelkizést sosem viszik unásig túlzásba csak azért, hogy 1-2 résszel több legyen a sorozatban. Ez erre a filmre is igaz. Mindenből pont annyit kap a néző, amennyire szüksége van a történet megértéséhez. Minden rész végén azt hiszi az ember, hogy most már ért valamit a történetből, aztán mindig kiderül valami, amiből rájövünk, hogy nem értünk semmit. Röviden: aki szereti a jó pszichológiai thrillert, annak csak ajánlani tudom.
Az írónő azért nem tud napirendre térni a gyilkosság felett, mert látta a gyilkos arcát, de mégis úgy érzi, senkit sem érdekel az igazság, nem veszik őt komolyan (ez utóbbi igaz is). Az írónő bosszújára ezért kerül sor, mert az írónő csak így tud rendbe jönni, meggyógyulni. A film izgalmas, kétségekkel teli, nem tudod eldönteni, kivel mi történt és történik valójában, a szereplők érzései valósak-e vagy sem, ártatlanok-e vagy sem, kinek lehet hinni, kinek nem, ami megtörtént, az tényleg megtörtént-e. Ezt a filmet „A beteg” megtekintése után kicsivel láttam, ezért volt egy kis déjá vu érzésem is a sorozat nézése alatt (az a film is tetszett), ahogy az írónő mentális állapotát mutatja be a film. Szeretem az európai filmeket, nemcsak azért, mert pont ugyanolyan izgalmasak (vagy inkább izgalmasabbak) tudnak lenni, mint az amerikai filmek, hanem mert a lelkizést sosem viszik unásig túlzásba csak azért, hogy 1-2 résszel több legyen a sorozatban. Ez erre a filmre is igaz. Mindenből pont annyit kap a néző, amennyire szüksége van a történet megértéséhez. Minden rész végén azt hiszi az ember, hogy most már ért valamit a történetből, aztán mindig kiderül valami, amiből rájövünk, hogy nem értünk semmit. Röviden: aki szereti a jó pszichológiai thrillert, annak csak ajánlani tudom.