2017.06.01 18:15 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: <100x
2

Rosszabb, mint a Prometheus, pedig az sem egy nagy szám

A 2012-es Prometheus amolyan „egynek jó, de nem kiemelkedő” érzése után úgy ültem be tegnap a filmre, hogy azért az elődjénél csak jobb lesz. Aztán amikor elhagytam a termet, úgy jöttem ki, hogy nem hogy nem jobb, egyenesen sokkal (!) rosszabb, mint a Prometheus! Így már az elején leszögezhetem: a Covenantnak annyi előnye van, hogy e filmnek a fényében, még az előző rész is jobban ragyog. Persze, valahol ez is teljesítmény…Én sosem voltam keményvonalas Alien-rajongó, s bár tetszett az első és a második rész, a harmadik, illetve a Prometheus már kevésbé (az Alien 4-et még nem láttam), így nem is azt emelném ki, hogy miképpen építi tovább a narratívát, hanem inkább úgy, hogy film önnön jogán mit produkál. Az elejével még nem is volt komolyabb problémám, sőt, még bátornak is hatott, hogy az űrhajónál egyből egy drámai hangnemmel nyitottak.

Aztán gyakorlatilag az új bolygó felfedezésétől kezdve egyre inkább kezdte alulmúlni magát az alkotás, helyenként már-már a bugyutaság szintjére süllyedve. Azzal még önmagában nincs gondom, hogy a Nyolcadik utas: a Halál dramaturgiáját követi (ismeretlen bolygóra tévednek, ennek következtében fog elszabadulni a pokol,), s még azzal sem, hogy ezúttal a horrorisztikusabb elemek kaptak hangsúlyt, akárcsak a legelső részben (itt ugyancsak spriccel a vér és szálnak a belsőségek). Azt azonban ne felejtsük el, hogy a jobban sikerült Alien-filmek attól voltak működőképesek, hogy tudták ügyesen adagolni a suspense-t. Ennek itt viszont nyoma sincs.

Rosszabb, mint a Prometheus, pedig az sem egy nagy szám

Aztán ott van Fassbender: adott egy nagyszerű színész, aki ráadásul két karaktert is megformál egyszerre, akkor itt „dupla élvezet” lesz ezáltal. Nem, nagyon nem! Ebből „dupla kínszenvedés” lett, köszönhetően David nagyon béna monológjai és a jelentéktelen egysorosainak váltakozásában. És most bocsánat, de SPOILER! fog következni: a robot már olyan filozófiai magasságokban van, hogy teremtésről gondolkodik, közben cinikus, számító (mondjuk, már a Prometheusban is ilyen volt), de még szeretet hiányos is! Lehet, hogy én vagyok földhözragadt, de ez mintha meghaladná a robotika legfelső szintjét is! Megteremtődött hát az alkotó robot, aki még az Alient is képes uralni (és tényleg, ilyen jelenetei is vannak a filmnek! A xenomorph utánozza az első valakit, akit meglátott, mint egy kiskacsa! Ez még viccnek is rossz!) SPOILER! vége. További két dolgot még muszáj felrónom a filmnek: nemes egyszerűséggel nem tud több karaktert mozgatni, továbbra is az van, hogy két-három emberen kívül nem tudják elérni azt, hogy a többiek ne csak azért legyenek ott, hogy a xenomorphok, illetve itt a neomorphok lekaszabolják őket. Ennek leginkább Billy Crudup itta meg a levét, aki egy hiszékeny biodíszletté vált a sztoriban, pedig láttam más filmjét, tud ennél többet (ergó: alapból rossz a forgatókönyv?). A másik pedig a filmvégi nagy csavar, amelyre olyannyira lehet számítani, hogy szinte azonnal semmisé teszi a záró negyedórát a filmben, kioltva ezzel a maradék izgalomfaktort is. Lehet, hogy csak nekem voltak nagy elvárásaim, de ez a film az idei év egyik legnagyobb csalódását hozta nekem. Nem tudom milyen irányba fog ezek után lépni a franchise, s max. csak reménykedni tudok: ennél már csak feljebb visz az út. Igazából már csak egy kérdés foglalkoztat: vajon Neill Blomkap elképzelése mi lett volna, ha Scott inkább egy ilyen „produktumot” hozott össze?

horror | sci-fi | thriller

A galaxis egy távol bolygója felé tartó űrhajó, a Covenant legénysége felfedez egy csodás bolygót, egy eddig ismeretlen Paradicsomot. Ám az új világ igazából sötét és... több»

2