Tokiói keresztapák

Satoshi Kon másik animéjében egy moziplakáton találkoztam ezzel a filmmel. Kíváncsi lettem, rákerestem, és nem bántam meg, hogy megnéztem. Minden anime rajongónak ajánlom.

Nem a kedvencem ez tuti viszont nem is lett a legrosszabb animációs film. Valahol a kettő között ügyeskedik több kevesebb sikerrel. Én megnéztem és arra a kis időre még egész vállalható is volt a történet.

A történet azon japán animék közé tartozik, melynek cselekménye az európai ember számára is érthető. Megható mese az önfeláldozásról, útkeresésről egy olyan világban, ahol minden eldobható.

A kedvenc karácsonyi filmem. Külön értékelem, hogy bár Kon megmutatja a karakterek csúnya oldalát és kigúnyolja őket, mégis szeretre méltóak. Külön értékelem, hogy Hana, több mint az egyszerű "okama" karakter. Ő egy hölgy, szerethető és művelt. Őrület az elejétől a végéig, de a jó fajta őrület

Először egy kicsit furcsa volt az egész összkép, de ahogy egyre jobban megismertük a 3 főszereplőt úgy lett egyre szimpatikusabb is az egész film bár elég őrület volt az egész .Viszont ez alatt a 1 és fél óra alatt rá tudd jönni az ember hogy milyen... Több szerencsés helyzetben van hogy menyire meg kell becsülnie azt amilye van. Bár lehet hogy csak nekem jutott ez az eszembe a film után. Viszont mindenkinek ajánlom.