Őrült skandináv szerelem

Kevés volt limonádéfilmnek is. Sem a sztori, sem a szereplők nem erősek. Alváshoz jó volt.

Fárasztó és unalmas. Csupa játszmázós konfliktus megoldások nélkül. Régen rossz, ha egy pszichológus ennyire tudja megoldani ezeket a helyzeteket.

Nekem nagy csalódást okozott, vagy soknak bizonyult két romantikus produkció egy hétvégére (La Dolce Villa). A történet egy házaspárról szól, akik szándékuk szerint összeházasodnak, de a családi birtokon a romantika helyett a hagyományokra épülő káosz, az egymástól nagyon eltérő emberek őrült kavalkádja, a félreértések sorozata fogadja őket. Egy esküvő, ahol senki sem érzi jól magát – sem a menyasszony, sem a vőlegény, sem az egybegyűltek, de legfőképpen a néző nem érzi jól magát, aki bizalmat szavazott egy rom-comnak. A történet lassú, unalmas és bosszantóan üres, fájdalmasan elcsépelt. Nem kell nagyszerűnek lennie, hogy szórakoztató legyen, de kéne valami egyediség, valami ötlet, koncepció, amivel kivezet az unalomból. Nem voltak nagy elvárásaim, mégis megbántam, hogy megnéztem.