A hegy gyomrában

Emlékszem, vasárnap reggelente volt adásban. Különleges hangulata volt a többi akkori műsorhoz képest. Félelmetesnek nem nevezném. Talán csak „A nagy titok” überelte.

Emlékszem, amikor gyerekkoromban vetítették, iszonyatosan félelmetes volt, persze hozzá kell tenni, hogy a 90-es évek elején még teljesen más volt a média világa (is), nem öntötték lépten-nyomon a képünkbe az erőszakot, nem volt megszokott, hogy ha b... Többekapcsolom a tévét, akkor szinte mindegyik csatornán a brutalitás özönlik rám (még a híradóból is), sőt, volt két csatorna, amit nézhettünk - mégis megvoltunk, és bizonyos értelemben ez jobb is volt, mint manapság, amikor x+1 csatorna kínálatából ugyanúgy nem tudok már szinte semmi értelmeset sem választani. Ez a sorozat így visszatekintve nagyon beteg volt, el sem tudom képzelni, kik lehettek azok az akkori MTV-nél, akik úgy gondolták, hogy ez ideális lesz a gyerekeknek, és egy nyári matiné keretében levetítették a részeket. (Az már persze más kérdés, hogy egyáltalán kinek jutott eszébe az, hogy ifjúsági film címszóval egy horrort készítsen.) Még ma is kiráz a hideg, ha visszagondolok arra, hogy mekkora izgalommal, de ugyanakkor félelemmel is vártam a következő részeket, és az egyik rész után annyira féltem, hogy kimenekültem az udvarra, mert egyedül voltam itthon. Ha az volt az alkotók célja, hogy a frászt hozzák a gyerekekre, akkor jó munkát végeztek. :) A mai napig emlékszem a nyúlós, zöld masszára, a szörnyekké változó emberekre, az Alient idéző barlangra, a fekete autóra, a gengszter külsejű Wilberforce-ékra, az agysejteket pusztító zenére, egyszóval ennek a sorozatnak megvolt az a hangulata, ami felejthetetlenné teszi azok számára, akik anno gyerekként látták. Persze a mai fiatalok már valószínűleg másképpen fognák fel a dolgokat, máshogyan szocializálódtak, teljesen más világban élnek, mint az én korosztályom, de azon gondolkodtam, hogy egyszer megnézzük a 14 éves keresztlányommal, kíváncsi lennék, hogy mit vált ki a film a mostani gyerekekből, kamaszokból. Szerintem a fiatalok már nem is ismerik ezt a sorozatot, maximum még az én generációm, valószínűleg azóta sem vetítették sehol (mondjuk nem is csodálom, szerintem ma már elképzelhetetlen lenne, hogy délelőtt leadják valamelyik csatornán, lehet, hogy 16-os karikát kapna), pedig bizonyos értelemben az - egyébként sem nagyon ismert és nem túl bőséges kínálatot nyújtó - új-zélandi filmgyártás "elfeledett" gyöngyszeme, és a horrorelemek mellett különösen érdekesek voltak emlékeim szerint a tájábrázolások. Lehet, hogy ma, felnőttként már megmosolyognám a filmet is és egykori önmagamat is, viszont akkoriban a Twin Peaks mellett ez okozta nekem a legnagyobb rettegést a televíziónézés terén. :)

Gyerekkorom legkülönösebb sorozatélménye volt. Hihetetlenül különlegesnek éreztem az egészet, elképesztően izgatta a fantáziámat az egész. A rejtélyessége, hangulata felejthetetlenné tette számomra.

Számomra olyan volt, mintha egy gyerekhorrort néztem volna. Már ha létezne ez a műfaj úgy egyáltalán...az a zöldes trutyadék, amiben eltűntek, meg azok a szürke zombiszerű emberek azzal a hülye halottaskocsival...fuj. De megmaradt...

Legendák keringenek róla, milyen elképesztő hatással bírt a gyerekekre, kik később visszaemlékezve maguk sem tudták mit néztek. Abszolút nem gyerekeknek való - rettenetes atmoszférát képes kölcsönözni. Gyakorlatilag egy horrorsorozat - kis túlzással.... Több Önmagában azonban nagyon-nagyon kreatív, látszik hogy az óceán másik oldalán készült.