A hegy gyomrában

Emlékszem, amikor gyerekkoromban vetítették, iszonyatosan félelmetes volt, persze hozzá kell tenni, hogy a 90-es évek elején még teljesen más volt a média világa (is), nem öntötték lépten-nyomon a képünkbe az erőszakot, nem volt megszokott, hogy ha bekapcsolom a tévét, akkor szinte mindegyik csatornán a brutalitás özönlik rám (még a híradóból is), sőt, volt két csatorna, amit nézhettünk - mégis megvoltunk, és bizonyos értelemben ez jobb is volt, mint manapság, amikor x+1 csatorna kínálatából ugyanúgy nem tudok már szinte semmi értelmeset sem választani. Ez a sorozat így visszatekintve nagyon beteg volt, el sem tudom képzelni, kik lehettek azok az akkori MTV-nél, akik úgy gondolták, hogy ez ideális lesz a gyerekeknek, és egy nyári matiné keretében levetítették a részeket. (Az már persze más kérdés, hogy egyáltalán kinek jutott eszébe az, hogy ifjúsági film címszóval egy horrort készítsen.) Még ma is kiráz a hideg, ha visszagondolok arra, hogy mekkora izgalommal, de ugyanakkor félelemmel is vártam a következő részeket, és az egyik rész után annyira féltem, hogy kimenekültem az udvarra, mert egyedül voltam itthon. Ha az volt az alkotók célja, hogy a frászt hozzák a gyerekekre, akkor jó munkát végeztek. :) A mai napig emlékszem a nyúlós, zöld masszára, a szörnyekké változó emberekre, az Alient idéző barlangra, a fekete autóra, a gengszter külsejű Wilberforce-ékra, az agysejteket pusztító zenére, egyszóval ennek a sorozatnak megvolt az a hangulata, ami felejthetetlenné teszi azok számára, akik anno gyerekként látták. Persze a mai fiatalok már valószínűleg másképpen fognák fel a dolgokat, máshogyan szocializálódtak, teljesen más világban élnek, mint az én korosztályom, de azon gondolkodtam, hogy egyszer megnézzük a 14 éves keresztlányommal, kíváncsi lennék, hogy mit vált ki a film a mostani gyerekekből, kamaszokból. Szerintem a fiatalok már nem is ismerik ezt a sorozatot, maximum még az én generációm, valószínűleg azóta sem vetítették sehol (mondjuk nem is csodálom, szerintem ma már elképzelhetetlen lenne, hogy délelőtt leadják valamelyik csatornán, lehet, hogy 16-os karikát kapna), pedig bizonyos értelemben az - egyébként sem nagyon ismert és nem túl bőséges kínálatot nyújtó - új-zélandi filmgyártás "elfeledett" gyöngyszeme, és a horrorelemek mellett különösen érdekesek voltak emlékeim szerint a tájábrázolások. Lehet, hogy ma, felnőttként már megmosolyognám a filmet is és egykori önmagamat is, viszont akkoriban a Twin Peaks mellett ez okozta nekem a legnagyobb rettegést a televíziónézés terén. :)

Jó összefoglaló. A 14 év körüliek csak nevetnének rajta... Én akkor még nem voltam tíz sem. Emlékszem, hogy milyen félelmetes volt ez a sorozat. Már régóta szerettem volna megtalálni, de csak a Wilberforce szóra emlékeztem belőle meg néhány jelenetre. Most véletlenül sikerült, ahogy megjelent egy kép a filmből, rögtön tudtam, ez az. Az emlékek rám törtek. Persze azon kívül, hogy belenézek, már nem hat meg annyira, mint akkor, de kedves emlék. Olyan ez, mint az E. T. akkor, gyerekfejjel „elvarázsolt”, ma már mosolygom rajta, és unalmas is kissé. De jó újra találkozni a régi élményekkel ilyen formában is, évtizedek múltán. A második mai „felfedezettem”, a „Nehéz napok egy Föld nevű bolygón”, abból is csak foszlányok voltak a fejemben. De egy másik filmből ismerős volt a főhős, így végre – évek múltán – ez is meglett...

Felnőtt fejjel nyilván másabb, és persze azt is hozzá kell tenni, hogy lassan már belefásulunk abba is, hogy ha bekapcsoljuk a tévét, vagy felnézünk a netre, akkor ömlik ránk az erőszak, a rémület, gyakorlatilag már szinte egy óvodás is simán találkozhat ezzel bármikor. Először a 90-es évek vége felé ültem számítógépnél, és a tévé sem volt annyira színvonaltalan, mint most, nem ömlött ránk mindenfelől a szemét. És felnőttként visszagondolva kicsit furcsának is tartom, hogy pl. ezt a sorozatot is simán levetítették délelőtt a gyerekeknek, vagy hogy nem problémáztak a tévénél azon, hogy kik látják pl. Ceausescuék kivégzését. Szerintem akkor a hirtelen jött nagy szabadságban kicsit kiforratlan volt még ez az egész média dolog, és nem volt (túl)szabályozva a rendszer. Talán ebből is adódhattak ma már elképzelhetetlennek (vagy legalábbis furcsának) ható dolgok.