l70c

Jó
Ilyennek kell lennie egy jó sportfilmnek. Will S. igen jól játszik. A sztori is jó, és sikerült normálisan felépíteni a filmet. Annak ellenére, hogy hosszú a film, egyetlen percét sem éreztem unalmasnak. Mindig jönnek az érzelmi intelligenciával, mondván, hogy ne csak az IQ-t helyezzük előtérbe. Nos, szerintem ehhez a filmhez is kell az EQ, kell, mert enélkül nem lehet együtt élni a sztorival, a szereplőkkel, nem jön át a történet mélyebb mondanivalója...

Egy szó: K*RVAJÓ
Bővebben: ez egy ki*aszott nagy alkotás! Az egész sztori az. De hogy összehozták R. Duvallt és Robert D. Juniort, ez zseniális húzás volt, amit ezek ketten művelnek. Van benne vicc, dráma, érzelem, remek alakítások. Mondanám, hogy nem értem a lepontozókat, de nem mondom, mert minden filmet – és bármit az életünk során – annyiféleképpen élünk meg/olyannak látunk, érzünk, ahányan vagyunk. Mindenkinek más élményt ad ugyanaz a kaja, egy tökéletes virág látványa, egy zene, egy illat, bármi. Nekem ezt. (O. Spengler tökéletesen megfogalmazta: „annyi világ van, ahány élőlény benne...”)

Újra és újra
Ez is azon filmek egyike, amit már több alkalommal láttam, és újra megnézem majd. Jók a fő karakterek, a sztori is bejön. Engem végig leköt, újra és újra.

Szuper
Számtalanszor láttam, most is azt mondom, hogy zseniális alkotás. Azzal egyetértek, hogy vannak olyan fogalmak, amiket elsőre, halandó ember esetleg nem ért meg. Van a témában néhány film, de ez, meg a Bennfentesek viszi(k) a pálmát azok közül, amiket láttam. Ez utóbbi nem mozifilm, így sokkal durvább... Azért az a rész komoly, amikor közli a figura, hogy az amerikai gazdaság a jelzálogra épült... Itt (is) elgondolkodtam egy kicsit...

Középszerű, egyszer végigkínlódható, a legtöbb helyen unalmas, szinte semmitmondó film. Egy pozitívumot tudok kiemelni: még aránylag az elején (amikor a hippikkel kavarnak a tetőtlen házban) játszik benne egy hosszú, barna hajú csaj, na, ő elég jó, de ennyi... Amúgy a sztori nem lenne rossz, de el*aszták, ahogy csak lehet, minden téren.