A múlt

Sokkal jobban tetszett, mint a „Nader és Simin”. Ez is családi konfliktusokkal teli film, ahol a hazugságok, elhallgatások szenvedő alanyai a meggondolatlan, vagy félresikerült kapcsolatok „eredményei”, a gyerekek. Apránként adagolt információ morzsá... Többkból áll kerek egésszé a történet, de a jövő is legalább két esélyes. A gyönyörű argentin születésű francia színésznő, Bérénice Bejo, Marie szerepében volt számomra a legellenszenvesebb. Nem tud az érzelmein uralkodni, keresi az ideális partnerét, de közben maga sem tudja, hogy mit akar. Az újabb gyerek (véletlen baleset!) vállalása is csak összekötő kapocsként funkcionál, ezzel akarja magához kötni a legújabb férfit, Samirt. Jó lett volna tudni a négy évvel ezelőtti válás körülményeit, azt hogy milyen indítékok alapján történt Ahmad elutazása. Lehet, hogy az ő füle mögött is vaj volt, de a film tényei alapján ő volt számomra a legrokonszenvesebb szereplő. A számára idegen Fouaddal és a bakfislány Lucieval is ideális apaként, szeretettel, megértéssel foglalkozott. Okulásként érdemes volt megnézni, mert láthatóvá lett az őszinteség hiánya miatti konfrontációk negatív hatása.

Ritka ratyi film. Azt se tudtam eldönteni, hogy most sírjak vagy nevessek. Az alap ötlet még talán nem is lett volna túl rossz. De ez a színészi játék, nagyon nem tetszett.

Nem voltam odáig érte. Értem, amit mondani akar a film, de nem kötött le, szó szerint vártam, hogy mikor lesz vége. Egynek elment, azért de ennyi. Átlagosan közepes a kategóriáján belül.