A film összbevétele 7 340 103 dollár volt (imdb.com).
Nagy a valószínűsége, hogy ha nem brahiból színészkedtek a lányok, akkor ételmérgezésük lehetett. Az események előtti években gyakran volt aranyrozs-járvány a környéken (aranyrozsnak hívják a búzát megfertőző gombafajtát). Feltételezések szerint az anyarozs lehetett az okozója a lányok viselkedésének. Ha a fertőzött búzából kenyeret sütöttek, akkor hallucinációt, rángatózást, fura önkívületi állapotot okozhatott, ha azt megették.
A perek egyik bírája John Harthorne volt, akinek egyik leszármazottja, Nathaniel Hawthorne írta A skarlát betű című remek regényt. Az író egyébként éppen azért változtatta meg a nevét, mert nem akart közösséget vállalni őse tetteivel.
De kik is voltak valójában a legendás salemi boszorkányok? A XVII. században az amerikai Salem Town (ma Salem) városában folytak le ezek a perek. A félelmek, hiedelmek, vallásos fanatizmus mintegy tömeghisztériát okozva oltotta ki számtalan ember életét. 1692-ben Salem Village-ben (ma Danvers) egy Abigail Williams nevezetű kamaszlány vezetésével több másik lány számos embert megvádolt boszorkánysággal, ördöggel való cimborálással. A viszonylag elzárt életet élő közösségben (ahol a hideg, az indiánoktól való félelem és a mély, szinte bigott vallásosság meghatározó volt) gyorsan táptalajra találtak a lányok vádjai. Abban a korban, abban az életközösségben a fiatal lányoknak szinte semmilyen szórakozási lehetőségük nem volt. A puritánság, a mély vallásosság mindent tiltott, amit egy kamasz érdekesnek találhatott. Hogy mi vezetett odáig, hogy pár felelőtlen kamasz kezéhez ennyi kiontott vér tapadjon? Valószínűleg az unalom, majd talán, szembesülve tetteik halálos következményeivel, a félelem. Történt ugyanis egy napon, hogy Abigail Williams és Betty Parris furán kezdtek viselkedni. Furán motyogtak és a földön fetrengtek. Mivel az orvos betegséget megállapítani nem tudott, így arra jutottak, hogy valószínűleg az ördög játszadozik a leányokkal. Így kezdetleges „ördögűzést” igyekeztek végrehajtani, amelynek során választ kaptak arra a kérdésükre, hogy ki okozza ezt a mérhetetlen fájdalmat a leányoknak. A válasz így hangzott: Sarah Osborne, Tituba és Sarah Good. Sarah Osborne egy ágyban fekvő beteg nő volt, aki vagyoni vitába keveredett a gazdag és befolyásos Putnam-családdal. Tituba a lelkészt szolgáló rabszolga volt. Sarah Good pedig korán árvaságra jutott koldusleányként éldegélt a közösségben. Hármukat azonnal börtönbe is vetették, ám a salemi boszorkányok ügye ezzel nem ért véget. A „megbabonázott” leányok újabb és újabb neveket kezdtek el motyogni. Dorcas Good, egy akkor még csak négyéves gyermek (Sarah Good kislánya) is az említettek között volt. Számos asszonyt, nőt megemlítettek a lányok, de egy bizonyos John Proctor is felkerült a listájukra. Történt ugyanis, hogy a férfi kiállt a már előzőleg megvádoltak ártatlansága mellett. Abban az időszakban egyébként a területnek nem volt kinevezett kormányzója. Salem városából és a környékről csak gyűltek a boszorkányság vádjával börtönbe vetettek, de nem volt területi bíróság, amely törvényesen elítélhette volna őket. Mire kineveztek egy kormányzót, addig a beteg Sarah Osborne elhunyt, a kicsi Good és sok másik ember pedig megbetegedett a börtönben. Minden perbe fogott vagyonát a börtönbe vetés pillanatában elkobozták. 1692 nyarán számos bírósági pert zajlott, és majdnem mindegyiknek kivégzés lett a vége. Aki megvallotta boszorkányság bűneit és megvádolt másokat, az felmentést kapott az ítélet végrehajtása alól. A várandós nők kivégzését elhalasztották. Legtöbb esetben nők voltak az áldozatok, de pár esetben férfiakat is perbe fogtak. Proctor csak a kezdet volt. Boszorkánysággal vádoltak meg egy lelkészt és egy rendőrt is. Ez utóbbi nem volt hajlandó részt venni az esztelen boszorkányüldözésben és az emberek letartóztatásában. Érdekes módon azonban néhány vagyonosabb polgár is áldozatául esett a hisztériának. A 80 éves Giles Corey nem vallotta magát bűnösnek, így kínvallatásnak vetették alá, amibe pár nap után belehalt. A salemi boszorkányperek 1693-ban fejeződtek be, de akkor sem a kormányzó józansága miatt, hanem azért, mert kapott egy kérvényt. Az események következtében a puritán befolyás szépen lassan megszűnt a politikában, és a perek története okulásként és alapul szolgáltak szűk egy századdal később, az Egyesült Államok törvénykezési gyakorlata alapjainak lefektetésekor is.
Az eredeti tervek szerint Kenneth Branagh lett volna a rendező.
Sarah Michelle Gellart meghallgatták Mary Warren szerepére.
Bár a történet valós történelmi eseményeket dolgoz fel, Arthur Miller megváltoztatott egy-két eseményt a saját tapasztalatából kiindulva a McCarthy-korszakból. például csak 12 éves volt, azonban Miller kicsit öregített rajta, hogy szexuális kapcsolata lehessen John Proctorral. Itt érezhető a párhuzam a történet és Miller saját házasságtörő kapcsolata között Marilyn Monroe-val.
Kirsten Dunstot meghallgatták Abigail Williams szerepére és szinte egyről-egyig mindenkit lenyűgözött, ezért számtalanszor vissza is hívták, még próbafelvételen is részt vett, azonban a producerek mégis úgy döntöttek, hogy túl fiatal a szerephez.
Kate Winslet számításba jött Abigail Williams szerepére.
Daniel Day-Lewis építette a házát, ahogyan azt John Proctor is tette, mert a színésznek szokása, hogy nem lép ki a szerepéből, amíg a forgatás véget nem ér.
Daniel Day-Lewis ennek a filmnek a forgatásán találkozott feleségével, Rebecca Millerrel, aki a híres író, Arthur Miller lánya.
Daniel Day-Lewis a forgatás megkezdésétől egészen a végéig nem mosakodott, hogy ne essen ki a szerepből.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
