A film összbevétele 638 641 dollár volt (imdb.com).
A film brutalitását az amerikai nézők kevésbé fogadták be, és többen kritizálták a filmet a gyilkolás nyílt ábrázolása miatt. Ugyanakkor Európában sokkal pozitívabb kritikai és nézői fogadtatásra talált a film, ahol hamar kult státuszba is emelkedett.
A film bemutatását óriási érdeklődés övezte, percek alatt elkeltek a helyjegyek. Több - idősebb - néző a film első felében távozásra kényszerült, annyira ledöbbentette őket a film brutalitása, néhányan el is hányták magukat kifele menet.
Sam Peckinpah rendezői stílusát nehezen lehetett bírni, nagyon sok statisztát és stábtagot rúgott ki forgatás közben. William Holden többször mentett meg úgy embereket a kirúgástól, hogy távozásával fenyegette meg a rendezőt.
Többen észrevették a forgatások közben, hogy William Holden szerepében tulajdonképpen a rendező, Sam Peckinpah viselkedését utánozta le. A rendező lánya, Sharon Peckinpah is észrevette a hasonlóságot a színész és az apja között, akik szerinte fizikailag is hasonlítottak egymásra.
Sam Peckinpah erős párhuzamot húzott William Holden és általa az eljátszott karakter, Pike Bishop közé: "50 éves, középkorú, ráncos, már nem szépfiú."
William Holden addigi 30 éves karrierje során csupán egyszer volt még látható bajusszal az arcán a vásznon, az 1956-os The Proud and Profane-ben (eltekintve az 1940-es Those Were The Days-től, ahol pár percre volt csak látható). Míg korábbi filmjénél a kritikusok nem igazán kedvelték Holden szokatlan kinézetét, addig a Vad bandában különösen hatásosnak ítélték meg azt.
Közvetlenül a film forgatásának befejezése után William Holden bejelentette, hogy zárópartit rendez az összes színésznek és stábtagnak. Sam Peckinpah úgy érezte, hogy a rendező feladata záróbulit tartani, ezért elutasította a meghívást.
A vegyes kritikai fogadtatás miatt a stúdió nem igazán támogatta a filmet az Oscar-jelöléseknél, így az csak két jelölést tudott szerezni.
A film első verziója 190 perc hosszúságú volt, amelyet a stúdió kérésére Peckinpah 143 percre redukált, azonban abból a stúdió még tíz percet levágott. Európában egy 145 perces verziót mutattak be, ami később a videó és a DVD kiadásokra is került.
Habár William Holden volt a film fő sztárja, a színész egyáltalán nem várt el különösebb bánásmódot, sőt szabad perceiben leginkább a háttérben dolgozó stábtagokkal beszélgetett. Továbbá a forgatás idejére kapott házában heti három alkalommal megvendégelte színésztársait és a stábtagokat.
Az alkoholproblémákkal küzdő William Holden a forgatáson csak sört ivott, a többiek meglepetésére a film befejezéséig nem nyúlt erősebb italhoz.
William Holden híres volt a rendezőkkel való jó együttműködéséről, és ez Sam Peckinpah esetében sem volt másképp. Holden minden nap pontosan jelent meg a forgatási helyszínen, és bármilyen fizikailag megterhelő feladatot adott neki Peckinpah, minden szó nélkül teljesítette azt.
Habár William Holdennek közel egy évtizede nem volt jelentős sikere az amerikai mozikban, neve mégis a köztudatban maradt, míg Európában a 60-as évekbeli filmjei sikeresebben szerepeltek. Ez a tény és a nem túl magas fizetség (200 ezer dollár) játszott közre abban, hogy végül Holdennél landolt Pike Bishop szerepe.