Az édes élet

Fél órát bírtam.

Minden képkockáját megérte látnom. A film befejeztével hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennem az élettel kapcsolatban, mint A nagy szépség megtekintése után. Gyönyörű, sivár terek, ötlete játék az árnyékkal és kidolgozott társadalomkritika. Örök klasszikus!

Ez a film egy kincs, én azt mondom. Lehengerlő volt mind a zene mind a karakter megformálás. Akinek bejön, ez a stílus annak melegen tudom ajánlani ezt a filmet megnézésre, mert nem fog csalódni egy percig sem.

A filmtörténet egyik legnagyobb klasszikusa, ide vagy oda: nekem ez most nem jött be. Úgy éreztem végig, hogy sok hűhó semmiért, hiszen ahhoz képest, hogy mekkora sztárparádéval építkezik, alig kapunk egy keveset a szereplőkből. Épp, hogy megismerjük... Teljes kritika

Hallatlan sok hiba volt benne és szörnyű, hogy ezeket a nyilvánvaló dolgokat benne is hagyják. Ez szörnyű alkotás lett. Nem volt benne igazán eredeti ötlet és akkor még azt se tudom elmondani, hogy milyen szuper volt a karakter kidolgozás.

Nagy szerelmem, Fellini és az olasz hatvanas évek talán egyik legjobbja. Nem is biztos hogy csak a filmben, de úgy általában. Felvonultat mindent, ami a korabeli közönséget a moziba hívta és mondhatni letaglózta. Luxus, csillogás, kiégés, a finom zuh... Többanás az élvezetek enyészetébe...az élet édes ízének zamata...Mastroianni nagyon hitelesen alakított. Szerintem nem véletlenül...

Egy európai szintű, ha nem világszintű kedvenc, és generációk értékrendjére, vágyaira volt hatással. Én annyit mondanék, hogy nekem kicsit fárasztóan hosszú, de talán ennek is van miértje. Mai szemmel nézve a főszereplő karaktere egy idegesítő pöcs, régen ilyen volt a nagybetűs Férfi...gondolom.

Frederico Fellini ide, vagy oda, nagyon untatott, 167 vánszorgó percét óráknak éreztem. Elnézést kérek a nagy szerzőktől, de tényleg Anita Ekberg dobta fel, adta meg a film alapvázát, ami a színésznő eltűnésével össze is roppant. Egy inkább felfújt színes légballonszerű volt ez a film, ami alá a tüzet adta a nagy olasz érzés, életvitel. Tény és való, hogy én is azért vettem le a könyvesbolt polcáról, mert egy film kuriózum, és én is kísérletezgetni szerettem volna a régi idők nagyjaival, de valahogy mellbe vágott ez a történet, mert ennyi év elmúlásával semmi sem jött át belőle. Egy nyafogós kínlódós, perbaccozós életérzés volt. És kellett bele a gyönyörű szőkeség, mert nélküle ez a haldokló remekmű még vánszorgóbb agóniamonológ lett volna.