Az ördög jobb és bal keze (1970)

A spagetti western korszak kiváló lezárása. Humoros, akciós. Minden benne van, aminek benne kell lennie. Igazi örökzöld.

Az első film, amiben felismerik a párosban rejlő hihetetlen lehetőséget. Számtalanszor láttam, de nem tudom megunni, és ehhez hozzájárulnak a zseniális szinkronhangok is. Jó a humora, számtalan megnézés után is megmosolyogtat.

Máig képes vagyok megnézni, pedig már rengetegszer volt alkalmam az évek során megnézni az ikonikus párost, Terence Hillt és Bud Spencert. Tény, hogy ugyanarra a sémára épül minden filmjük, de képtelenség megunni, aki szereti a két imádnivaló színészt. Kiemelném a másik legendás párost, Bujtor István és Ujréti László színművészeket, akik remek szinkronhangok voltak a legendás színészek filmjeiben. A páros első filmje, amely meghozta számukra az igazán nagy áttörést, és többek között ezért is az egyik kedvencem tőlük, hiszen mondhatni beléjük "égett" a vadnyugati stílus, és egészen jól állt nekik. Ahhoz képest, hogy vígjáték, igaz történet alapján dolgozza fel a magát a történet lényegét, miszerint el akarják üldözni az ártatlan telepeseket a földjeikről. Ennél a résznél is jól mutatkozik meg a páros személyisége, miszerint Hill volt mindig is a laza, vicces, csibész karakter, míg Spencer volt a morgós, dühös karakter, akit a pénz és az étel érdekelt. Nagyon jó kis történet csupa remek, humoros jelenettel, és persze a jól megszokott pofozós részekkel, amik nem maradhattak ki. A mai napig megállja a helyét, és imádtam, amilyen jóízűeket tudtak enni.

A híres spagetti-western,aminek egy mintadarabja ez a mű. Zsenik,akiken felnőttem. Pofonok,kissebbek,nagyobbak,vér nélkül,és mindíg vicces formában! Kedves kis film.Sokszor nézhetős!

Teljesen lényegtelen hány Bud Spencer film van az összes ugyanarra a sémára épül. Szinte semmi különbséget nem fedezek fel. A humor ami ha van benne kimerül a pofozkodásban ami nem vicces.

Felejthetetlen klasszikus, amit akárhányszor néz meg az ember, mindig ugyanolyan jól szórakozik.

A spagetti-western műfaj koronázatlan királya. A legtöbb jelenete sablonos és egyszerű, mint a faék, de a westernek és az amerikai sznobizmus parodizálása, a megunhatatlan pofozkodós jelenetek és aranyköpések mégis kultuszfilmmé tették kis hazánkban. A nyitójelenet pedig mindent visz.