Kezdetek

Nekem olyan volt, mintha a rendező arra akart volna rávilágítani, hogy mennyi “nem mondott szó” marad két ember közt, akik már nem tudják vagy nem akarják elmondani, mit éreznek. A film dramaturgiája néha túl visszafogott, néhol vágytam valami markán... Többsabb dramaturgiai csavarra, hogy még jobban bevonjon, de összességében nagyon megérintett.

Egyik legnagyobb erénye a Kezdetek-nek az, ahogy megmutatja, hogy az élet nem fekete-fehér: a szereplők hibáznak, küzdenek, visszavonulnak, majd újra próbálkoznak. Trine Dyrholm Ane szerepében különösen erős – nem csak a fizikai állapotváltozást viszi hitelesen, de az érzelmi törékenység is átjön.

Számomra az egyik legérdekesebb része az volt, hogy milyen finoman ábrázolja a film a válás utáni bizonytalanságot, különösen gyerekszemmel. A stroke mint katalizátor működik, de nem olcsó drámai eszközként: ténylegesen átírja a karakterek viszonyait, kiszolgáltatottságukat.