Bíborszín (1985)

Mélyen megrázó, húsvágó tragédia egy tönkretett életről. Már az első képsorok is lesújtóak és megalapozzák a film reményvesztett hangulatát. A két testvér elszakítása szintén sokkoló,később pedig szomorú látni ahogy az évek múlásával a hősnő belenyugszik a sivár, elnyomott és kiszolgáltatott életébe. Mindeközben lebilincselően fonódnak a történetszálak, több érdekfeszítő és erős karakter jön be a történetbe és más nehéz és küzdelmes életutat is feltérképezhetünk,pl. Sophia élete, Nettie és Celene gyerekeinek kalandos sorsa. Hű képet nyújt a történelmi háttérről is, betekinthetünk a déli feketék társadalmába és életébe. A film harmadánál egyszerre megrendítő és inspiráló látni ahogy a semmibevett, megalázott,gyermeklelkű Celie talpraáll és elindul, hogy új életet kezdjen. A befejezés mégis szívet melengető, hiszen minden jóra fordul és annyi év után újra együtt lehet a húgával és a gyerekeivel. A rendezés kiváló, Spielberg kitett magáért, a hangulat rendkívül erős és valószerű.A fényképezés és az operatőri munka eredményei a gyönyörű képi világ. A melankólikus, drámai zenei aláfestés tökéletes összhangban van a film mondanivalójával,a színészi játékok pedig mellbevágóan valóság hűek. Elsősorban Whoppi Goldberg alakítása felejthetetlen, de Danny Glover is remekelt,tökéletesen azonosult a gaz karakterrel. Az egyik legszebb dráma amit valaha láttam.

Nem tetszett, maga a történet jó volt és sajnos jobb is lehetett volna de nem lett. Ebben a filmben semmi eredeti és egyedi nem volt. Elég katyvaszos lett és nem hiszem el, hogy ilyen gyenge filmet képesek kiadni a kezük közül.

Tipikus amerikai film. A végletekig feszítik a közhelyeket.Eddig se tartottam Spirlberget többre, mint egy átlagos rendezőt, rettentő erős hátszéllel és ez a film is megerősítette eddigi véleményem.

Érzelmileg, lelkileg nagyon megfogó, elgondolkoztató film, aminek van mondanivalója és tanulsága. Igazi lélekbeható, megdöbbentő dráma, ami végig leköti a figyelmet.

Az egyik legcsodálatosabb film és adaptáció, amit láttam. Rengetegszer néztem már meg és mindannyiszor lelkem mélyéig megrázott. A mély megalázottságból jut el a főszereplő az önmagára találásig és a negatív hős mások elfogadásáig, megértéséig, megszeretéséig. Méltán nyert Oscart, habár ez nem feltétlenül jelent mindig pozitívumot. Jelen esetben igen.