Bíborszín (1985)

Mélyen megrázó, húsvágó tragédia egy tönkretett életről. Már az első képsorok is lesújtóak és megalapozzák a film reményvesztett hangulatát. A két testvér elszakítása szintén sokkoló,később pedig szomorú látni ahogy az évek múlásával a hősnő, Celie belenyugszik a sivár, elnyomott és kiszolgáltatott életébe. Mindeközben lebilincselően fonódnak a történetszálak, több érdekfeszítő és erős karakter jön be a történetbe és más nehéz és küzdelmes életutat is feltérképezhetünk,pl. Sophia élete, mely alakítás valódi gyöngyszem a szintén nehéz életű Oprah Winfrey korai munkásságából, vagy Nettie és Celie gyerekeinek kalandos sorsa. Hű képet nyújt a történelmi háttérről is, betekinthetünk a déli feketé... több»

Nem tetszett, maga a történet jó volt és sajnos jobb is lehetett volna de nem lett. Ebben a filmben semmi eredeti és egyedi nem volt. Elég katyvaszos lett és nem hiszem el, hogy ilyen gyenge filmet képesek kiadni a kezük közül.

Tipikus amerikai film. A végletekig feszítik a közhelyeket.Eddig se tartottam Spirlberget többre, mint egy átlagos rendezőt, rettentő erős hátszéllel és ez a film is megerősítette eddigi véleményem.

Érzelmileg, lelkileg nagyon megfogó, elgondolkoztató film, aminek van mondanivalója és tanulsága. Igazi lélekbeható, megdöbbentő dráma, ami végig leköti a figyelmet.

Az egyik legcsodálatosabb film és adaptáció, amit láttam. Rengetegszer néztem már meg és mindannyiszor lelkem mélyéig megrázott. A mély megalázottságból jut el a főszereplő az önmagára találásig és a negatív hős mások elfogadásáig, megértéséig, megszeretéséig. Méltán nyert Oscart, habár ez nem feltétlenül jelent mindig pozitívumot. Jelen esetben igen.