Bíborszín (1985)

Az egyik legcsodálatosabb film és adaptáció, amit láttam. Rengetegszer néztem már meg és mindannyiszor lelkem mélyéig megrázott. A mély megalázottságból jut el a főszereplő az önmagára találásig és a negatív hős mások elfogadásáig, megértéséig, megszeretéséig. Méltán nyert Oscart, habár ez nem feltétlenül jelent mindig pozitívumot. Jelen esetben igen.

Mélyen megrázó, húsvágó tragédia egy tönkretett életről. Már az első képsorok is lesújtóak és megalapozzák a film reményvesztett hangulatát. A két testvér elszakítása szintén sokkoló,később pedig szomorú látni ahogy az évek múlásával a hősnő, Celie belenyugszik a sivár, elnyomott és kiszolgáltatott életébe. Mindeközben lebilincselően fonódnak a történetszálak, több érdekfeszítő és erős karakter jön be a történetbe és más nehéz és küzdelmes életutat is feltérképezhetünk,pl. Sophia élete, mely alakítás valódi gyöngyszem a szintén nehéz életű Oprah Winfrey korai munkásságából, vagy Nettie és Celie gyerekeinek kalandos sorsa. Hű képet nyújt a történelmi háttérről is, betekinthetünk a déli feketé... több»

Nem tetszett, maga a történet jó volt és sajnos jobb is lehetett volna de nem lett. Ebben a filmben semmi eredeti és egyedi nem volt. Elég katyvaszos lett és nem hiszem el, hogy ilyen gyenge filmet képesek kiadni a kezük közül.

Tipikus amerikai film. A végletekig feszítik a közhelyeket.Eddig se tartottam Spirlberget többre, mint egy átlagos rendezőt, rettentő erős hátszéllel és ez a film is megerősítette eddigi véleményem.

Érzelmileg, lelkileg nagyon megfogó, elgondolkoztató film, aminek van mondanivalója és tanulsága. Igazi lélekbeható, megdöbbentő dráma, ami végig leköti a figyelmet.