A helyes úton

Aranyos kis film, és lehet rajta párat nevetni, de sokat nem kell várni tőle. Egy kis családi filmezéshez megfelel.

Vajon mi történik, ha a "Gép" bedöglik, és a jóléti szoftver nem fut le többet? Checco élete a megtestesült társadalmi színház: gazdagság, üres csillogás, és egy lány, akit egy drága pezsgőmárka után nevezett el, mintha csak egy újabb vagyontárgy len... Többne a leltárban. A Buen Camino nem egy kedves kis vígjáték, hanem egy fájdalmas diagnózis arról, hogyan veszítjük el a kapcsolatot a valósággal a kényelem oltárán. A film igazi ereje abban rejlik, ahogy szembesít a mulasztással. Amikor Cristal eltűnik, Checco nem egy gyereket keres, hanem a saját eltékozolt idejét és az ismeretlen apa-szerepét. Rómába tartva minden kilométerrel egy-egy réteg máz kopik le róla. Itt már nem ér semmit a kanapégyári vagyon, ha az ember nem tudja, ki az a hús-vér lény, akit elvileg szeretnie kellene. Ez a történet azoknak fájhat, akik maguk is a "hosszabb pórázt" rángatják: akik azt hiszik, a figyelem pénzzel pótolható, és a jelenlét helyett elég a státuszszimbólum. A film végére Checcónak nemcsak a lányát kell megtalálnia, hanem azt a maradék emberséget is, amit a villák medencéi mellett elhagyott. Aki csak nevetni akar a gazdag ficsúr szerencsétlenkedésén, az is megkapja a magáét, de aki a sorok között olvas, az látni fogja a "szerepek börtönét" is.

Semmi extra, vasárnapi matiné, európai vígjáték, a kellemes feelgood fajtából.