Bunyó

Az 1997-es Jim Sheridan-filmmel tévesztettem össze (hasonló cím), de ha már belefogtam, végignéztem, mert szeretem a meglepetéseket. Nos, meglepetéssel nem igazán szolgált: átlagos történet, átlagos megvalósítás, átlagos logikátlanságok, ráadásul még a címben sugallt bunyók se szólnak valami nagyot. A kezdeti teljesítménye után az sem világos, miért látna a főhősben bárki nagy lehetőséget (először csak véletlenül győz, másodszorra meg botrányba fullad az egész meccs), illetve, hogy hogyan alakul ki hirtelen az a fene nagy bizalom, egyrészt közte és a mentora, másrészt közte és vágyának tárgya között. Aki nem nagyon igényes, vagy csak nagyon fáradt, nem fog csalódni, de másnap már ne remélje, hogy érdemes lesz visszagondolnia rá. 50%-ot adnék rá, de jóindulatú vagyok, úgyhogy három csillag.

A film nem akar sokat mutatni és ezt nem is teszi meg. Talán az egyik leggyengébb bokszfilm, amit valaha láttam.

Egy dolog volt jó benne: a zenéje, és még mi is??...ja, Terence Howard, aki enyhén fogyatékosnak tűnő karakterét próbálta némiképp életben tartani a filmforgatás végéig...

Korrekt film, de nem több, még ha Channing Tatum nagyon erős alakítást is hoz. A történet számomra eléggé kiszámítható volt, de talán ez nem is kéne, hogy baj legyen, hiszen nagyon is pörgős a cselekmény. Ez nálam egy erős hármas.

Nagyobb a füstje mint a lángja, és ezzel elég sok mindent elmondtam. A film szörnyen hatásvadász, nem is tudom, mi is volt a célja a készítőknek, egy igényesebb néző nem igazán találja majd ezt szórakoztatónak.