Dobogó szívvel

Jean-Louis Trintignant az egyik kedvenc színészem, miatta próbálkoztam egy Tinto Brass-filmmel, de nem tudtam végignézni, sőt a filmjeivel gyakran botrányt keltő rendező nálam indexre került. Azon is csodálkozom, hogy a kedvencem nem utasította vissza ezt a szerepet, biztos sürgős szüksége volt a kapott gázsira. Bátran ítélem nézhetetlennek, mert kusza, zavaros, idegesítő. A vágóolló szinte szétszabdalta a filmet, rengeteg a tartalomhoz nem illő bevágás, főleg képregény figurák, vagy reklámok. A színes film gyakran fekete-fehérré vált, de semmilyen tartalmi, vagy dramaturgiai funkciója sincs. Talán a film noir iránti tisztelet jele? A női főszereplő a 17 éves svéd Ewa Aulin, kiköpött Goldie Hawn hasonmás, ez már eleve egy-két jegyet rontott az értékelésemen. Az egy évvel korábban készített Antonioni-film, a „Nagyítás” hatással volt a rendezőre, egyes jeleneteket mintha indigóval másolt volna le. Egy darabig türelemmel néztem, hátha lesz belőle valami értékelhető, de egy óra elteltével elszakadt a cérnám. Nagyon remélem, hogy az új évben nem fogok hasonló rossz filmmel találkozni, bár a filmbehozatal nem sok jót ígér.