Az olajfa

Szép történet, nekem tetszett. Eléggé szentimentális, talán már túlzásnak is hathat, de mindenkinek volt már olyan személyes tárgya, amihez az átlagosnál jobban ragaszkodott. Ez esetben egy fáról van szó, ami annyiban jobb is mintha például egy óráró... Többl vagy kocsiról lenne szó, hogy ugye a fa is egy élőlény. Talán nincsenek olyan érzései mint nekünk, vagy akár az állatoknak, de mégiscsak él. A történetben vannak apróbb hibák, de különösebb gond nincs vele. A színészek játéka nem igazán adott hozzá az élménynek, szerintem elég gyengék voltak. Ez nagyon jól látszódik például annál a jelenetnél, mikor Düsseldorfban ülnek az utcán és elkezdenek nevetni. Az nagyon erőltetett volt. De mint mondtam, a film maga tetszett, de nem egy világ megváltó alkotás.

Én ezt a filmet végigszenvedtem. A melodráma, a teátrális alakítások, az üres párbeszédek, szinte semmi nem ült benne.

Egy kissé vontatott volt. A film túl komolyan veszi magát, persze fajsúlyos téma a család és önmagunk megtalálása, de elképesztően szikárra sikeredett a film.