Elemi részecskék

Tetszett! Nem egy könnyed vígjáték, sőt... Megérintett, odakötözött a képernyő elé. De nem való mindenkinek. (Azt hiszem, elolvasom a könyvet is!)

Szóval nem mondanám én igazán 80%-ra ezt a filmet, de egy átlagostól mégis jobbnak gondolom. Alapvetően nem kedvelem a német filmeket, de ezzel semmi bajom nem volt egy pillanatig sem. Ami azonban az átlagból kiemeli nálam, az Moritz Bleibtreu játéka... Több és az általa megformált karakter. Én nem emlékszem, hogy bármiben tetszett volna, vagy láttam volna régebben. Itt viszont jó volt. Illetve ezt a többi színészről is bátran elmondhatom. A filmtől ne várj sokat történetileg! Egy dráma, ami leginkább arról szól, hogy az emberek hogyan tudnak elcsúszni, hogyan keresik a boldogságukat, vagy legalább a kiutat... aztán kinek hogy sikerül. A történet képernyőre vitele viszont jól sikerült. Rendesen le tudja húzni az embert érzelmileg. Nem egy könnyed délutáni családi film, az biztos. Összességében nekem tetszett, de leginkább azért, mert a saját életemben is látok hasonló eseteket, példákat... Szóval kicsit részese is tudtam lenni. Lehet, hogy enélkül csak közepes lenne :-) Nézd meg, döntsd el!

Michel Houellebecq műveiről sok dicsérő kritikát olvastam már, de még egyetlen könyvét sem ismerem. Arra gondoltam, egy filmes adaptációja alapján döntöm el, hogy érdemes-e közelebbről megismerkedni a magasztalt író műveivel. A látott film alapján – ... Többszerintem – nem érdemes. Pedig ez az átdolgozás állítólag még sokat lágyított is az eredeti művön. Két féltestvér életén keresztül egy végtelenül pesszimista látleletet kaptam a modern világról. A boldogság keresésének két útját mutatja be, de egyik sem vezet el a kívánt eredményhez. Mindenki a saját gondjaival küzd és jó esetben tanulhat is mások hibáiból, de ebből a filmből nem lehet jó tapasztalatokat nyerni. A színészek remek játékát a történet abszurditása mellett viszont értékeltem.