Az Ema talán nem tartozik Pablo Larraín legnagyobb filmjei közé, ám ennek ellenére magán hordozza korunk egyik legkiemelkedőbb rendezőjének minden pillanatban magával ragadó audiovizuális érzékenységét és az egyedi eseteket minden pillanatban messzebbről is láttatni képes, kiemelkedő intelligenciáját. Több
Pablo Larraín korábbi filmjeiben (No, Santiago ’73) egy főszereplőre koncentrálva szélesebb társadalmi rétegek harcait mutatta be olyan letisztult formában, ami a dokumentarista jellegből fakadóan a sivár valóság érzetét keltette. Az Ema ezzel szemben egy szűkebb közösség, a család létrejöttének nehézségeibe enged bepillantást olyan extrém látványvilággal megfűszerezve, ami felejthetetlen vizuális élményt nyújt. Több