A kritikusi vélemények a film bemutatása után (ha nem is túl határozottan, de) összességében pozitívak volt, kiemelve a főszereplő színészek játékát és néhány jól sikerült vígjátéki elemet.
William Holden és Paul Douglas a forgatás alatt nagyon jó ivócimborákká váltak, és az idő nagy része alatt ittas állapotban érkeztek a munkába, ami többször problémákat okozott a rendezőnek.
William Holden a kezdetektől fogva utálta a film forgatókönyvét, és csak azért vállalta el szerepét, hogy ezzel teljesítse a Paramount stúdióval kötött, lejáró szerződését.
Ginger Rogers és a film két férfi főszereplője közötti viszony egy csapásra megváltozott, miután az újságok lehozták Rogers kapcsolatát a nála 16 évvel fiatalabb francia színésszel, Jacques Bergerac-kal. Rogers megfigyelése szerint Paul Douglas és William Holden többször egymás közt sutyorogtak, és kikacsintva a színésznőre felnevettek, ezen túl csak akkor beszéltek Rogersszel, ha a színésznő hozzájuk szólt.
A film forgatókönyvét James M. Barrie "Rosalind" című színdarabja alapján írták meg.
A filmet 1954. január 13-án mutatták be a New York-i Victoria Theater-ben.