Szerelmem, Hirosima (1959)

Emmanuelle Riva alakításához foghatót nem gyakran lát az ember. A film egy valódi remekmű. Nem sznobizmusból mondom, de kell hozzá egy bizonyos érettség, hogy tökéletesen be lehessen fogadni.

Ritka gyenge lett a film. Habár voltak benne kedvelhetőbb részek de azért a többségében nem volt izgalmas. Átlag alatt teljesített de azért egyszer talán meglehet nézni. Nagyon gyenge.

Az 1959 óta eltelt idő fényesen bebizonyította, hogy a „Nouveau roman” jeles képviselőjének, Marguerite Duras-nak könyve alapján készített Resnais-film a filmművészet megkerülhetetlen klasszikusa. A forgatókönyvét Oscarra jelölték. A rendezőt a „Nou... több»velle Vague” egyik megalapozójának és a film formanyelvének megújítójaként tartják számon. Az eredetileg dokumentumfilmnek készülő mű kiegészült egy francia lány és egy német katona korábbi tragédiájával, valamint egy a jelenben játszódó szerelmi történettel. A két főszereplőről (Emmanuelle Riva és Eiji Okada) csak felsőfokon lehet írni, ugyanakkor Kútvölgyi Erzsébet és Tímár Béla szinkronja egyenértékű az eredeti színészek teljesítményével.

Merengő hangvételű film a szerelemről és a háborúról. Nem fogod a lerágni rajta a körmöd, de az biztos, hogy hatással lesz mindenkire, aki ad neki egy lehetőséget. Higgyétek el, érdemes.