

...önálló epizódokkal... Ez a rész jobb, mint a Fekete hullám. Én amazt láttam először. Külön felhívom a figyelmet a főszereplő autójára. Studebaker Hawk. Baromi szép gép. Továbbá számomra megnyerő volt a filmben Marta Dusseldorp, a kampós orra ellenére. Valahogy kellemes a megjelenése. Ránézel, és vidám vagy tőle. Olyan aranyos-féle... vagy nem tudom. Jó hangulatot áraszt. Ha el kéne mondanom, miről szólt a film, nem igazán tudnám. Az a fajta lassú tempójú film, amiben a közepéig érve elfelejted az elejét, a végére meg már a közepére sem emlékszel... Egy tévéfilm. Érdekes a hangulata, nem a mostani filmekben megszokott sebességgel haladnak az események. :-)
Nem tudom, láttam-e már ausztrál tévéfilmet, de megvan a maga bája és hangulata. Még egy ilyen kissé Horst Tappert-es klasszikus krimiben is átüt az ország lelazultsága. Cserébe magát a filmet és a sztorit annyira találtam izgalmasnak, mint egy Derrick epizódot. Lehet, hogy ez annak is köszönhető, hogy 1-2-szer sikerült elvesztenem a fonalat, ami talán az én hibám, mert menet közben pl. volt, hogy csináltam magamnak egy krémsajtos-sonkás-szárított paradicsomos wrapet, és az elvonta az elkalandozó figyelmemet. Viszont a főszereplő oldtimer kocsija menő. A párját (Fekete hullám vagy Black tide) is leszedtem, hát most akkor már azt is megnézem a közeljövőben, majd beszámolok.
Jack Irish egy 1960 körüli Studebaker Hawkkal furikázik, ami a maga korában eszméletlennek számító 289 lóerős V8 motorral volt szerelve, a benzinkutasok nagy örömére.