Jackass 2.5

Tulajdonképpen a második mozifilm „vágóhídról megmentett” jeleneteiből, kimaradt mutatványaiból és friss interjúkból összeállított bónuszfilm, amely még tovább tolja a trash-humor és a fájdalomküszöbök feszegetésének határait. A stílus maradt extrém,... Több anarchikus, improvizált, a hangulat lendületes, gyakran sokkoló és gyomorforgató – a hagyományos cselekmény teljes hiánya miatt abszolút sketch-montázsként működik, kizárólag a komolyan vehetetlen, néha tényleg életveszélyes poénokra épülve. A karakterek önmagukat adják: Johnny Knoxville, Bam Margera, Steve-O és társaik még önfeledtebben vetik magukat bele a képtelen mutatványokba, az interjúk révén némi kulisszatitokkal is szolgálnak. Színészi játék nincs, helyette testi tűrőképesség és (ön)irónia, a forgatókönyv és rendezés laza, kvázi dokumentarista jellegű, a tempót a gegek ritmusa adja. Objektíven nézve egy tudatos „fan service”, különösen ajánlott azoknak, akik az előző filmekből soha nem tudnak eleget látni, szubjektíven viszont sokszor már önismétlő és csak a legfanatikusabb rajongókat köti le. Főképp régi Jackass-rajongóknak ajánlott,