Jeruzsálem

Nobel-díjas írónő ide, Oscar-díjas rendező oda, eléggé untam ezt a filmet. Nem különösebben vagyok az indie-filmek rajongója, a posztmodern sem az esetem, de az ilyen hosszú, pusztán az érzelmekre ható filmes „eposzok” sem tartoznak a kedvenceim közé... Több. A dán rendező erős vonzódást érez az irodalmi művekhez (Andersen-Nexø – „Hódító Pelle”, 1987 – az Oscar-díját ezért kapta), vagy a most véleményezett film is adaptáció. Történelmi tény, hogy 1896-ban Nas falu sok lakója, kapát-kaszát hátrahagyva, egy egzaltált, negatív karizmával bíró prédikátor hatására Jeruzsálembe vonult, hogy ott várják Jézus második eljövetelét. (Lagerlöf 1900-ban el is látogatott Palesztinába, személyes tapasztalatai alapján szőtte regénnyé élményeit.) A vallási fanatizmus azelőtt is, meg a mi korunkban is megmagyarázhatatlan és rémisztő tettekre késztette/készteti az elvakult, fanatizált embereket. A történet egyénített személyekhez kötődő szála egy beteljesületlen szerelem krónikája, egy olyan love story, amelyben minden adott volt a boldogság eléréséhez, de a melodramatikus körülmények nem tették lehetővé.