Alapvetően az 1989-es The Dream Team (Az álomcsapat) indiai változata, de természetesen nem hagyja ki azokat a poénokat, amelyek igazán indiai környezetben funkcionálnak igazán jól.
A négy elmegyógyintézeti ápolt véletlenszerű szabadsága (ebben a vál... Többtozatban nem ők vesznek el, hanem a kísérő orvosukat rabolják el) rengeteg poénra ad lehetőséget. És ezt maximálisan ki is használják. Arshad Warsdhi (az egyetlen, aki nem komoly mentális problémákkal küzd) simán hozza, már csak fizikumából adódóan is a dühkezelési gondokkal küzdő krikettjátékost, mellette pedig tényleg szépen teljesítenek a többiek. Irrfan Khant először láttam igazi komikusi szerepkörben, és itt sem okozott csalódást. A fóbiagyűjtésbe belezakkant dilis szerepköre nagyon testhezálló volt, különösen a súlyos rend és tisztaságmániájával. Rajpal Yadav zabálnivaló volt a rossz korszakban született szabadságharcos szerepében, és négyüket remekül kiegészítette az ismeretlen Suresh Menon, aki mintha csak Lázár Ervin meséjéből szabadult volna, ilyennek képzelem el Dömdödömöt. A doktornő (Juhi Chawla) kiszabadítására tett rengeteg szerencsétlen erőfeszítés végül meghozza gyümölcsét, de ennek eredményeként rögtön le is vonják a következtetést: jobb nekik a békés diliház falai között, a világ rettentően őrült, képtelenek lennének benne élni. Tetszett, aranyos film volt.
