Egy végtelenül kedves és bájos történet a barátságról, az elszántságról, kitartásról és az egymásért hozott áldozatokról. Egy a legtöbb ember által utált rovart, a pókot, Charlottot kedvesnek, odaadónak és igaz barátnak mutatja. A pók ijesztő, és a mese alapján mégis hűséges, és mindent megtesz azért, hogy Wilburből ne legyen karácsonyra füstölt sonka. A meseváltozata is nagyon megnyerő volt 1973-ból, de ez nekem még jobban tetszett.
Annyira cuki ez a kismalac. Szerintem vicces, de ugyanakkor szívszorító is, hogy valóban mit érezhetnek a kis állatkák, akik tudják, hogy a gazda mit tesz majd velük.
Megmondom őszintén, hogy én személy szerint a Babe-et jobban szeretem, az egy sokkal szívhez szólóbb, mégis kevésbé melodramatikus történet. Kevésbé gyermeteg és szerintem sokkal barátibb minden korosztály számára. Nem biztos, hogy jogos ez az összehasonlítás, de szerintem ennek tükrében lehet csak értékelni ezt a filmet.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
