A sirály nevetése

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ágúst Guðmundsson 2001-es alkotása, A sirály nevetése (Mávahlátur) egy különleges utazás Izland misztikus tájaira. A filmet a párommal néztük meg, és mindkettőnket teljesen magával ragadott a hangulata. A regény alapján készült dráma Kristin Marja Baldursdóttir író tollából származik, a filmváltozatot pedig maga a rendező Ágúst Guðmundsson jegyzi mint forgatókönyvíró. A történet az 1950-es években játszódik, ahol a tengerpart hangulata és a repkedő sirályok hangoskodása baljós keretet ad az eseményeknek. A középpontban Freyja áll, aki titokzatosan tér haza Amerikából, felkavarva az állóvizet. A szereplők: Heino Ferch, Halldóra Geirharðsdóttir, Benedikt Erlingsson és Hilmir Snær Guðnason játéka kiváló, hitelesen mutatják be, hogyan feszül egymásnak a hagyomány és a változásvágy. A cselekmény mélyén a feminizmus korai megnyilvánulásai és a női sorsközösség ereje áll. Ahogy a tágabb család élete összefonódik, sötét titkok kerülnek felszínre: a házassági hűtlenség, egy bántalmazó férj árnyéka és végül a gyújtogatás. A film központi motívuma a tükör, amely nemcsak a hiúságot, hanem a belső igazságot is szimbolizálja. A bosszú hideg és kikerülhetetlen, a gyilkosság pedig morális kérdéseket vet fel: létezik-e indokolt emberölés? A jeges szigetek rideg világa tökéletes díszlet ehhez a fojtogató, mégis felszabadító történethez. Nálam 5/5 csillag.

Sötét tónusú északi film az 1950-es évek háború utáni izlandi életéről. Igazán nem tudom, miért van a vígjátékok közé sorolva, inkább abszurd színházias típusú film. Egy Amerikából hazatérő nő új életet kezd gyerekkora helyszínén, ahonnan kövér lányk... Többént ment el, s ahova éheztetősen karcsú, csábító nőként tér vissza. Csábít, játszik, férjet fog, duzzog, egyszerre akar feleség lenni és emancipált nő, ami még most is nehéz, de a háború utáni években pláne túl nagy falat volt. Furcsa történetek, északi rejtély Izlandon. Amúgy nagyon emlékeztetett a The Dressmaker c. filmre.