A film összbevétele 22 244 207 dollár volt (imdb.com).
A Pink Loyd - Animals lemezborítón látható, héliummal töltött disznót a London külvárosában található Battersea Power Station kéményei közé kötötték ki. A fotózás első napján – arra az esetre, ha a disznó valamilyen oknál fogva elszállna – hívtak egy mesterlövészt. A második napon még azelőtt elkezdték a munkát, hogy a mesterlövész megérkezett volna. Épp azen a napon egy szélroham megfosztotta kötelékeitől a disznót. Mivel nem volt ott senki, aki kilőhette volna, a disznó szép lassan elszállt a reggeli égen, a fotós stáb nem kis meglepetésére. Egy utasszállító repülőgép jelentett a disznóról, ezért a londoni Heathrow-n minden repülőgép késett. A legenda szerint a leszállás után a pilótának meg kellett fújnia az alkoholszondát. Egy rendőrségi helikoptert küldtek a disznó követésére, de vissza kellett térniük, mivel a disznó akkor már 5000 láb (1524 méter) magasan repült. Figyelmeztették a pilótákat, hogy egy óriási rózsaszín disznó van a levegőben. 18 ezer láb (5486 méter) magasságban a disznó kikerült a Polgári Légiközlekedési Hatóság radarának hatásköréből, csak azt tudták, hogy Németország felé repül. Végül egy angol farmon ért földet (károsodás nélkül), de a farm tulajdonosa dühös volt, mert a disznó megijesztette a juhokat. Az elkészült képek nem feleltek meg, ezért a borító fotóját az erőmű (első nap) és a disznó (második nap) fotójából rakták össze. Mivel Roger Waters sosem használt volna egy összeeszkábált képet, ezért az erőmű fölé füstfelhőt „helyeztek”, hogy ne látsszon az illesztés. Azóta nem volt Pink Floyd-koncert a felfújható disznó nélkül.
Voltak kritikus hangok az alkotással kapcsolatban. Egy magyar kritikus egyenesen az állította, hogy A fal nem szól másról, mint magáról a The Wall nevű pénztermelő projektről.
Érdekesség, hogy Steven Spielberg nem igazán értette, hogy miről szól a film.
A Hey You című dalhoz (ez az egyik, ami nem hangzik el a filmben) leforgattak jeleneteket, de komorságuk miatt inkább nem hagyták őket benne a filmben. Úgy vélték, hogy már túlságosan nyomasztóvá vált volna az amúgy is nyomasztó produkció.
Jenny Wright nem tudta, hogy Bob Geldof meg fogj dobni egy üveggel, ezért aztán a jelenetben látható védekezése és meglepődöttsége teljesen hiteles.
A filmben elhangzó 27 dalból csupán hetet énekel Floyd „Pink” Pinkerton, vagyis az őt játszó Bob Geldof.
A főszereplő nevén kívül senki másnak nem derül ki a neve a filmben.
A „Hey You” című dalhoz eredetileg sokkal depresszívebb képsorokat vágtak össze az ebben a jelenetben megjelenített rendőrlázadásról. Ám és Alan Parker túl sötétnek találta a végeredményt, ezért javaslatukra újravágták a jelenetet. A kivágott képsorokat végül a film más jeleneteiben használták fel.
A film elején Pink elénekel egy dalt („In the Flesh”), amit a filmben, és számos élő fellépésen is Bob Geldof adott elő, ám a koncerteken ezt ellenezte, véleménye szerint ugyanis Geldof ír akcentusa zavaró.
Bob Geldof-nak csupán egyetlen sornyi prózai szövege volt a filmben – „Take that, f*ckers!” –, ami magyarul nagyjából annyit tesz „Ezt kapjátok ki sz*rháziak!”
1990-ben számos híres zenész (Bryan Adams, Tim Curry, The Scorpions stb.) kíséretében koncertet adott a Berlini fal lebontásán. Ezen a koncerten a The Wall dupla lemez dalait adták elő.
Bob Geldof iszonyodik a vértől, éppen ezért a borotvás jelenetet nagyon nehezére esett leforgatni. Eredetileg csak annyi lett volna a feladata, hogy leborotválja a szemöldökét, ennek ellenére végül leborotvált minden szőrt az egész fejéről. Egyszer egyébként Syd Barrett csinált ehhez hasonlót. Felállt a vacsoraasztaltól, majd leborotvált fejjel tért vissza, mint ha mi sem lenne természetesebb.
Syd Barrett közeli hozzátartozói és barátai nem is tudták végignézni a film premier vetítését, annyira emlékeztették őket a képsorok Syd esetére.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
