Visszarepülünk a '80-as évek gyűrött videószalag-kazettás, recsegő-ropogó, nyúló, homályos képi világába, a ruhadivat, frizurák, no meg a rágózás és az akkor tipikus terepjáró autók, ósdi házak közé, ahol rejtelmes gyilkosságok lengik körbe az adott ... Többvároskát. Mindig már az elején adott a ludas, hamar gyanakvást kelt a nézőben, hiába bújik bármilyen maszk mögé... A végén nevetve felcsattanunk, hogy igen (!!), én tudtam, hogy ő az! Annyira jó ötlet mostanság, hogy a '80-as évekre specializálódnak a filmkészítők, totál magával visz az akkori érzés, az ismerős popdalokkal megspékelve. Megmaradtak azok a csavarok is, amiket anno láttunk gyerekként, csak akkortájt még annyira nem értettünk minden részletében a filmet. Nekem tetszett, még több ilyet... az enyhe gagyiságával együtt!
Night of the Reaper
