[...] azzal már nagyon nehéz mit kezdeni, hogy a szűk két és félórás film minden egyes perccel egyre gyengébb: borzasztóan zavaros, néha kapkod, máskor jelentéktelen részleteket elnyújt, nincs igazán íve, s annyira nem akar ártani az énekesnő emlékének, hogy számos magánéleti momentum kapcsán inkább összevissza beszél. Nem elgondolkodtatja a nézőt, hanem félrevezeti. Több
Félénk volt, de a dalaiban kiénekelte minden traumáját
A Respect életrajzi filmnek túl jólfésült, túl szemérmes, és néhol még a valóságot is elhazudja, hogy tiszteletreméltó portrét fessen hősnőjéről, Amerika egyik – méltán – nemzeti hőséről. Ám a szoborfaragás nem feltétlenül a legjobb módja a megemlékezésnek, ha meg is akarjuk érteni a művészt, aki sokszor az elébe sodort nehézségek ellenére, sokszor pedig épp azok miatt, azok legyőzése révén vált azzá a művésszé, akit aztán az ehhez fogható életrajzi filmekben ájultan szokás csodálni. Aretha Franklinnek kijár a tisztelet – de egy ennél jobb, komplexebb, belemenősebb életrajzi film is. Több
