Rockhajó

Meg sok korabeli zene. Két véglet jelenik meg a filmben. A halálosan unalmas civil élet, és a szabadságnak aposztrofált, megannyi káros szenvedéllyel átitatott vergődés. A megoldás valahol a kettő között van félúton, de valahogy soha nincs sehol egye... Többnsúly. A Pusztító című filmben dobta a megfelelő konklúziót John Spartan: "Maga legyen egy kicsit koszosabb, te meg tisztább! Valahogy középúton." A film maga szerintem túl hosszú. Dugig van olyan jelenetekkel, melyek nagyrészt ötlettelen pótcselekvések a semmilyen dialógusokkal együtt. Azon kívül, hogy van zene, cigi, együttlét, meg egy minimális sztori, a többi jelenet eléggé súlytalan. Elég lett volna feszesebbre vágni. De ehhez nem értek. Néző vagyok. Ezt a filmet kétszer is megnéző néző.

Hangulatos komédia, a legfőbb ereje a remek zenékben és a poénos karakterekben rejlik (ami nem kis részt a Hoffman/Ifans/Nighy-szintű színészeknek köszönhető). Nem egy eget rengető alkotás, de egyszeri szórakoztatásra tökéletes.

Nagyon jó kis film isszonyúan jó hangulattal. Boldogan ajánlom mindenkinek. :D

Jó kis film ez, van hangulata, az már egyszer biztos. Viszont sajnáltam, hogy a végére kissé ellaposodott, én másabb befejezést szántam volna neki. Ennek ellenére tetszett, nem egy hétköznapi alkotás.