Ruben Brandt, a gyűjtő (2018)

Tipikus művész (vagy inkább elvont) jellegű/beütésű történet, aminek a nívóját a képzőművészet bevonásával próbálják emelni és mindenki el van tőle ájulva, mert magyar az alkotás. A grafika rendkívűli módon zavaró, a karakterek két dimenziósak, a zene pedig csak méginkább rásegít a szándékosan groteszk, hipszter hatású összképre. Egyszóval a Ruben Brandt nagyon rétegfilm, mondom ezt úgy, hogy a noir és az animációs film műfaja nem áll tőlem messze. Az élményt különös módon rombolta még az is, hogy nagy elvárásokkal ültem neki a filmnek.

Nem mindennapi történet az biztos. A látványa egészen különleges, amit a zenei aláfestések még inkább kihangsúlyoznak. Mindenképpen többször nézős darab.

Egy valamit máris le lehet szögezni a Ruben Brandt, a gyűjtővel kapcsolatban: hosszú, évtizedes nagyságrendű várakozás után végre kaptunk egy olyan, nagyközönségnek szánt magyar animációt, amelyre méltán lehetünk büszkék. Nemcsak film-és képzőművészeti utalásokkal árasztja el a nézőt, hanem kiválóan ötvözi a különböző mozgóképes műfajokat, s végeredményként egy pörgős, dögös, minden percében szórakoztató és élvezetes mozit varázsoA történet szerint a címszereplő egy művészetterapeuta, szakmájának legjobbja, aki svájci villájában segít gazdag pácienseinek. Csakhogy Rubennek is megvannak a maga problémái: visszatérő rémálma, hogy híres festmények támadnak rá. Hogy úrrá legyen a problémáján csa... több»

Nagyon egyedi film. A látványvilágához még csak hasonlót sem láttam még. A története is különleges.

Személy szerint elég absztrakt alkotásnak tartom, mind történetileg és mind a karakterek ábrázolása tekintetében. De ez teszi egyedivé ezt az alkotást. Ám csak egyszer nézős a számomra, hiába mozgalmas a cselekmény.