Ruben Brandt, a gyűjtő (2018)

Egy valamit máris le lehet szögezni a Ruben Brandt, a gyűjtővel kapcsolatban: hosszú, évtizedes nagyságrendű várakozás után végre kaptunk egy olyan, nagyközönségnek szánt magyar animációt, amelyre méltán lehetünk büszkék. Nemcsak film-és képzőművészeti utalásokkal árasztja el a nézőt, hanem kiválóan ötvözi a különböző mozgóképes műfajokat, s végeredményként egy pörgős, dögös, minden percében szórakoztató és élvezetes mozit varázsoA történet szerint a címszereplő egy művészetterapeuta, szakmájának legjobbja, aki svájci villájában segít gazdag pácienseinek. Csakhogy Rubennek is megvannak a maga problémái: visszatérő rémálma, hogy híres festmények támadnak rá. Hogy úrrá legyen a problémáján csa... több»

Hát nekem valahogy nem hozta azt az érzést a film, amit a többi kommentelőnek. A karakterek gyengék voltak, engem fusztrált is a kinézetük és a rengeteg művészeti (filmes és festészeti) utalás, amit nagyon a néző arcába toltak, hogy az is értse, aki életében nem járt múzeumban vagy kiállításon. A történet is kissé lapos, bevallom, helyenként bele is aludtam.

Személy szerint elég absztrakt alkotásnak tartom, mind történetileg és mind a karakterek ábrázolása tekintetében. De ez teszi egyedivé ezt az alkotást. Ám csak egyszer nézős a számomra, hiába mozgalmas a cselekmény.

Véleményem szerint maga az animáció rendkívül eredeti, viszont a történet roppant középszerű. De ez csak az én elfuserált véleményem, és nem vagyok szakértő, ezzel viszont jól pörögnek a karakterek.

Nagyon érdekes, izgalmas és pszichotikus történet. Művészi jellegű, de még a laikusnak is befogadható. A mozgás, az animáció, a színek forgataga és a történet is mind zseniális. Kicsit emlékeztet egy 90-es évekbeli krimire. A zene, Ludovico pedig zseniális a végén. Bár szörnyen nyitvahagyták a végén a történet szálat a készítők... remélem, az a vonat nem azt jelentette, hogy öngyilkos lett...