Kukoricasziget

Ez is tudott nagy meglepetést okozni, csak nem jó félét. Totális csőd lett a film pedig jól indított. Eleinte nem volt vele bajom mivel a sztori egész helyes volt, de aztán hiányérzetem támadt a vége cím megjelenésénél.

Csodalatos kepi vilaggal es ezaltal remek hangulattal rendelkezo, igazan elgondolkodtato, remek film. A tokeletesen illo zene, a foszereplo bajos es hiteles jateka mind mind igazolja a film dijait.

A filmben szinte semmit sem beszélnek és egy kis szigeten játszódik így nagy fába vágták az alkotók, hogy ez ne fulladjon teljes unalomba és érdektelenségbe. Azt kell mondjam teljesítették a kihívást, egy olyan világot tudtak alkotni ahol a karaktere... Többk minden egyes mimikája kulcsfontosságú és a természettel vívott harcuk epikussá tud válni. Öröm, hogy a zseniális képeket Ragályi Elemérnek köszönhetjük. Külön tetszett, hogy több magas labda is van a filmben, de egyiket sem ütik le, így válik olcsó helyett roppant intelligensé.

Egy öregember és az unokája egy szigeten kukoricát termeszt és próbálja magát függetleníteni a grúz-abház ellentéttől, kevés sikerrel. A Túlparton többszörösen díjazott rendezője legújabb filmjének Ragályi Elemér volt az operatőre, a szinte alig megszólaló szereplők helyett inkább az ő képei beszélnek.

A kukoricasziget egy ízig-vérig művészfilm, de a lehető legjobb értelemben. Rendkívül mély mondanivalójú alkotás, készüljetek fel, nem egy pörgős film, de aki tudja értékelni az ilyesmit, annak minden perce kincs lesz.