Harmincnégy évvel a halála után William H. Pitsenbarger, Jr. kitüntetésben részesült a második világháborúban vállalt hősies tettéért.
(csd)
Ez a film egyfajta terápiás ventillálás, feldolgozás, kibeszélés miatti jelentőséggel bírhat az amerikaiak számára, de számunkra nem sok relevanciával rendelkezik. Van egy fiatal védelmi minisztériumi alkalmazott (eleve milyen komikus, hogy védelminek hívják a világ első számú demokrácia-exportőrének hadügyminisztériumát), elküldik veteránokat lelátogatni egy posztumusz kitüntetés ügyben jó néhány mentálisan megviselt szegény ördöghöz, amitől nyilván majd gyökeresen másképp néz az amerikai történelemnek erre a részére meg egy sor nagy létkérdésre, de ezt már nem tudom meg, mert egy idő után kiszálltam. A film zenéje úgy van megcsinálva, mintha egy szalagos magnóról menne, ami durván húzza a szalagot. Sok sikert hozzá, többet, mint nekem volt vele. A három csillag főként a szereplői felhozatalnak szól.
A legfrissebb film, és már el is tűnt a süllyesztőben. Nem véletlenül! Hiába megtörtént eset, mondjuk ki, egyszerűen unalmasan tálalt, rossz szerkesztéssel, rossz harctéri ábrázolással elkészült film. Hiába játszanak benne profi, öreg színészek, ez a film gyenge. A történet végi megemlékezés jelenete meg szimplán csak roppant kínos. Elbaltázott lehetőség ez a film, rosszabb, mint az ausztrál háborús film (Danger Close) a vietnami csatáról.
A film összbevétele 3 364 426 dollár volt (imdb.com).
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
