A film megtalálható a Steven Jay Schreider által összeállított "101 Sci-Fi Movies You Must See Before You Die" (Magyarul annyit tesz: 101 Sci-fi film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz) című könyvben. (2009)
Cannes-i Fesztivál (1972): A zsűri külön nagydíja és FIPRESCI-díj.
A Tarkovszkij által rendezett film igen megosztotta a nézőket. A science-fiction irodalom kedvelőinek nem tetszett, hogy a film jelentősen eltért a regénytől, a sci-fi filmek rajongóinak pedig a tudományos-fantasztikus jellegről való lemondás okozott problémát.
Stanisław Lemnek nem tetszett, hogy a filmben nem jelenik meg a Solaris bolygó, de Tarkovszkij hajthatatlan volt, mivel egy vizuálisan visszafogott filmet szeretett.
A film szerepel Steven Jay àltal szerkesztett, 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című filmkritika gyűjteményben.
A készítők elmondása szerint a forgatás közben látták Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia című alkotását, és a filmnek az ellentétét szerették volna leforgatni, mellőzni a sci-fi elemeket, kifejezetten a sítus ellen mentek.
A film alapzenéje eredetileg Johann Sebastian Bach volt, viszont a japán zeneszerző, Isao Tomita újragondolta a művet, és megalkotta a "The sea named Solaris"-t, amely önálló műként van számon tartva.