Strange Darling

A Strange Darling egy nagyon egyszerű sztori, történetmesélése talán az egyedüli kimagasló pillanata. Ha láttál már pár filmet, nagyon hamar kitalálod a csavarokat, és a film igen hamar kifogy újdonságokból. Ugyanakkor van némi akció meg fura karakterek és szépen felvett jelenetek. Amolyan egyszer nézhető, instant elfelejthető film ez, ha bírod a sorozatgyilkosos történeteket, akkor van értelme nekiülni. Szóval a film nagy gimmickje, hogy narratíváját részekre darabolja, amiket nem kronológiai sorrendben prezentál. A központi témakör a beleegyezés és a fétisek létjogosultsága körül forog. Ezek csak igen minimálisan vannak feldolgozva, a rendező nem igazán mert mélyebben belemenni egyikbe sem. Főszereplőink elvileg egy durvább szexuális kalandot akarnak kipróbálni, de a film java részében egy alsóneműben fekszenek egy ágyon. Ha már láttál bármilyen hasonló filmet, tudod, hogy lesz itt egy twist mindenképp, és vicces módon, pont a történeti struktúra miatt nagyon könnyű kitalálni, hova is vezet ez a narratíva. Ez leginkább amiatt alakult így, mert messze túl kevés dologról szól a film, és túl kevés karakterrel operál. Több komplikáció, több ellentétes figura vagy fura jelenség kellett volna, hogy tényleg ki tudja használni a nemlineáris struktúrát a dolog, és tényleg feladat legyen a történet részeinek összepakolása. Azt sem értettem, mért emelték ki, hogy épp melyik részét nézzük a filmnek, legalább ezt hagyhatták volna a nézőkre.

Vannak erősségei a filmnek, mint például a szép kamerakezelés, zene, fények, de összességében így is egy Tarantino-wannabe, fejezetekre bontott értelmetlenség. A film megnézése után azt éreztem, hogy oké, minden nagyon szuper, csak mi értelme volt annak, hogy ez elkészült. Egy totál semmilyen történet, elég sok az explicit szex és erőszak. Izgulni nem nagyon sikerült, a csavarok a film közepétől egyértelművé válnak. Gyakorlatilag egy vergődős-kergetőzős film, ami sokkal jobban sikerült pl. a Bosszúban és még sok más hasonlóban.